Karneváli körforgás

Írta: Inkabringa


Farsangi időszak van. Ahogy az eleje, úgy a vége sem érdekel ma már senkit kis hazánkban. Kár érte, de látszólag jól elvagyunk nélküle. Pedig praktikus hétköznapokra épülő civilizációnk profitálhatna valamicskét a mindennapokat felforgató farsangból.

Az ünnep mindig egy más szemszög. Nagyjából ezért van. Kiszakít a hétköznapokból, amit manapság sokan nehezen viselnek, hiszen az élet ma már a komfortos hétköznapokra épül. Az ünnepről csak magasztos, fennkölt, kegyteljes jelzők jutnak eszünkbe.

Pedig az ünnep lehet frivol, harsány, groteszk, bizarr, sőt buja és leleplező is. Ha ilyen, azt hívjuk farsangnak. Ez tűnt el a mi életünkből. Az ünnep magasztosságát megélhetjük, a groteszkségét már nem. 

A farsang pogány ünnep. A pogányt persze a „mihez képest” fogalomkörben kell értelmeznünk. Dionüszosz és az Olümposz többi lakója isten volt, tehát híveik szemében semmiképp sem számítottak pogánynak. Az ókori görögöktől és rómaiaktól ránk maradt Dionüszosz és Bacchus ünnepei adták az alapját a kereszténységben is továbbélő farsangoknak, de belejátszott Démétér (avagy Ceres) és más istenek tisztelete is.

Európában a farsang a tél végét és a tavasz közeledtét jelzi. Farsangkor feje tetejére állították a világot, hogy meglássák valódi arcát. Egybefogták, körbejárták.

A teljesség igénye nélkül említek néhány elemet, amiből összeáll egy igazi bizarr farsang. Példákat a világ különféle tájairól lehet hozni, hiszen farsangnak hívják vagy sem, ezek mindenhol jelen vannak.

Európában például szokásban volt farsang ideje alatt minél nagyobbra ugrani, hogy aztán a kender is nagyra nőjön. Manapság már ugrálhatunk a GDP, a tőzsde árfolyam, a bérek vagy az életszínvonal növekedéséért is. A lényeg, hogy a farsangi időszakban a „Ne ugrálj!” felszólítás konkrét és átvitt értelemben sem helyénvaló. 

Hogy ezt hogy is kell csinálni, maszájok fogják megmutatni. Ők Kelet-Afrikában azért ugrálnak, hogy mielőbb feleséget találjanak, amely törekvés szintén nem idegen a farsangtól.

Amikor még a földművelés adta a megélhetés alapját, a nyár a betakarítás, aratás kemény és fontos munkáját jelentette. Tehát házasodni, párt választani, mulatni, táncolni főként télen jutott idő. Erre volt jó a farsang.

New Orleansban például ÍGY szokás házasodni az év bármely szakában. Jobb mint a puccos hintó meg a limuzin. Igazi karneváli menet.

Az igazság az, hogy még a legbirkább türelműek is ráunnak a télre. Az embereknek elege lett a dermedt kopárságból és nekiláttak felrázni a természetet. A farsangban az volt a legjobb, hogy a természet pompába öltözése előtt az ember bolondozva, duhajkodva minden tekintélyre nyelvet öltött, még a halálra is. Ehhez képest már semmicske tett volt a farsangolóknak a földi hatalmasságokat és emberi gyarlóságokat kicsúfolni. 

Napjainkban az elmúlás inkább agyonhallgatott illetlenségnek számít, és nem az életnek nevezett körforgás részének. A farsang azonban a körforgás ünnepe. A halál és a születés, a fent és a lent, a szent és a profán egybefogása. A farsang ugyanis az élet mellett az elmúlást is tisztelte, sőt értette, ezért képes volt groteszk iróniával viszonyulni hozzá. Ehhez kell némi életbölcsesség, de a farsangnak az ókorig érő gyökerei miatt volt ideje szert tenni rá. A farsang nagy titka, hogy nem csupán idétlenül csúfolódott, hanem újrateremtett. Az emberek vidám, frivol kavalkádban „besegítettek” a természet nagy körforgásába. Nem véletlen, hogy a farsang egyik legfontosabb kelléke és jelképe a kerék.

Gazdag hagyományai vannak a téltemetésnek. Szalmabábukat hordoznak körbe az utcákon, gyászbeszédet, avagy vádbeszédet mondanak fölötte, majd rituálisan elégetik a telet. A farsang általában obszcén elemekkel gazdagon tarkított ünnep, csak ez az obszcenitás nem funkciótlan és nem öncélú.

A tavasz beköszönte előtt fontos feladata volt a farsangnak a bőséges termés biztosítása változatos rítusok révén. A természetet arra biztatták, hogy csak bátran éledezzen, viruljon.

Indiában a hinduk Holi ünnepe is a bőséges termést előidéző rítusra alapul. A színek ünnepének is nevezik, hiszen ilyenkor a természet újraéledésének küszöbén színes festékkel szórják-öntik le egymást és az utcákat. ITT megnézhető, hogyan ünneplik az indiaiak. A színeknek szimbolikus jelentésük van: élet, boldogság, újjászületés stb. A Holi időközben a szeretet, az örömteli egymásra találás ünnepe is lett.

Fergetesen vidám és szó szerint színes ünnep.

Mára már világszerte elterjedtek a Holi fesztiválok, Mexikótól Londonig ünneplik. Nálunk még nem megkerülhetetlen divat, de talán jobb is így, még telepacsmagolnánk színfoltokkal a tekintélyesen méltóságteljes olyan amilyent.

A tánc, az önfeledt mulatozás, az utcákra özönlő jókedv, a korlátozást nem tűrő hejehuja, az örömteli vigadozás legfontosabb védjegye a farsangnak. Álljon meg a világ, s főként az utcai forgalom, a hétköznapi koszlott rutin, mert hömpölyög a karneváli vidám maskarás menet. Szigor, kötöttség, igazodás, kimódoltság, utálkozás és finnyásság nem illik ide. Mindenki ugrál, táncol, énekel, kiabál, csörömpöl. Bátorítják a természetet az újjászületésre. Nincsenek rangok, pozíciók, tekintélyek, hiszen mindenki korra, nemre, származásra való tekintet nélkül egyenrangú főszereplője a körforgás továbblendítésének. A farsang segít embernek és természetnek újjászületni, továbbgördülni.

Kizökkenti az időt, hogy helyrehozza azt.