Rómában a Centro storico, annak is a
Campo de Fiori része néhány balul sikerült Prága-imitációval próbálkozik. Ez a
város egy nagyobb Prága lehet csehek nélkül, próbálkozom félálomban. Érdekes
volna talán, ha úgy: de hát nem úgy van. Alig emlékeztet Prágára.
 |
| Róma |
Piszkálja, kínozza az embert ez
az ál-hasonlóság, e majdnem tükör, olyan tükör, aminek mintha a hátoldalát kéne
nézni, hogy jól tükröződjön benne, ami nem tükröződik. Mindenki fújja persze,
hogy a barokk városkép miatt egymás mostoha-tükrei. Elméletben talán azok.
Először is az Odradek Libreria, kevesen
látogatják, s még az a kevés sem mindig tudja, mi fán terem a névadó Odradek.
Még furább a római Malastrana
Caffé, a Via Pellegrino vagy Monserrato 23-as szám alatt, „Prágának dedikálva”,
mint a reklám szövege hirdette.
Prágával az a baj, hogy a legnagyobb
filozófusok és Rejtő Jenő legdörzsöltebb világjárói együttesen, közös
szimpozionokon sem tudnák megmagyarázni a rejtélyt. Azt a paradoxont ugyanis,
hogy Európa két fő-barokk fővárosa, a Nagy Barokkok, a Barokkok Legbarokkabbjai,
melyeknek következésképp ikervárosoknak kellene lenniük, iker-hasonlósággal és
a hangulat, az érzés egypetéjű iker-jellegével, pörgessük bárhogyan erőltetve a
párhuzamot, mégsem, mégsem…. Mert egyáltalán nem sugároznak ilyen hasonlóságot,
rokon-hangulatot.
 |
| Prága |
Sem az U Fleku, sem a Svejk, sem
a kisebbek, az „igazabbak”, például a Három Tigris Söröző, vagy a még igazibb
utcasarkiak nem létezhetnének Rómában. Belebukna, aki nyitna egyet.
Pedig töméntelen fajta és márkájú
sör van itt, évek óta egyre inkább isszák is, de még a pilsenit sem
hozzáértéssel, nemhogy a többit.
Egyszer belebotlottam egy Vecchia
Praga nevű sörözőbe. Ha jól emlékszem, az elegáns Trieste negyedben, de az
elegáns negyed dübörgősen forgalmas részén, a Piazza Verbanónál, a Via
Tagliamento sarkán.
 |
| Piazza Verbano |
Léptem volna sürgősen be, de
zárva volt délután ötkor, és már ebből kiderül, hogy a Vecchia Praga baja
főleg, hogy a neve ellenére semmi köze Prágához. A sörözők Rómában mind angol
vagy ír pubnak vannak berendezve, késő este nyitnak.
Prágában egész nap nyitva kellene
lennie egy sörözőnek, bejárata előtt délután kettőkor és délelőtt tizenegykor
egyaránt ott állhatsz korsó söröddel, vagy kancsóval viheted haza a kimért
pilsenit.
Hagyjuk: megengedem, hogy a Via
Tagliamento-sarki Vecchia Praga-ban a whiskyhez mellesleg még sört is lehet
inni este nyolc után, amikor kinyit…
Kínálkozik talán egy fogódzó a
nehéz barokk-titok bejáratához, miszerint a prágai barokk (vagy osztrák-barokk),
abban mindenféle rejtett gótika lappang, hogy az mintegy születésileg „nem-olyan-barokk”,
mert beleszületett a gótikába meg a Habsburg-korba.
 |
| U Fleku - Prága |
Sem az olasz, sem a cseh film
legnagyobbjai soha semmiben semennyire nem „barokk-ihletésűek”, ezzel szemben a
két rebellis és stílusokkal nem törődő amerikai, Orson Welles és Kubrick lett
a filmbarokk legnagyobbja.
Elgondolkodtató, hogy
szerepelnek-e csehek az olasz filmekben, és miért nem szerepel Róma a cseh
filmekben?
Hrabal egyetlen sora – mit sora,
egyetlen betűje – és maga Hrabal egyáltalán nem képzelhető a Tirrén tenger
közelébe, értelemszerűen sörözők sem. Nem a Habsburg-barokk… más a magyarázat…
talán az emberek.
Legutóbb már nem találtam a
Malastrana Caffé-t a via Pellegrino 23, vagy a Monserrato 23 alatt: a helyén
egy Ristorante Terracina nevű halvendéglő nyílt, tengeri halakkal és déli
borokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése