Keresés ebben a blogban

2014. július 22., kedd

Kamasz hasonmás

Írta: YGergely



Aki Truffaut-nak csak egyetlen filmjét látta, az is megszerette. Becsüli a kritika, becsüli a közönség, ismerjük stílusát, világát, hőseit.

Ismerjük gyermek- és fiatalkori hasonmását is, Jean-Pierre Léaud-t, a Négyszáz csapás majd a többi Antoine Doinel-film ingerlékenyen bájos, női hisztériákra hajlamos „örök kamasz” figuráját.
Jean-Pierre Léaud
Truffaut a kamasztitkokat és kamaszos megalázásokat sohasem felejtő felnőttek rendezője. Minden filmjének a könyvek, a gyerekek és a nők a hősei. Manapság egyáltalán nem szokás félénk férfiakról filmet csinálni (lassan Woody Allen is abbahagyja). 

Truffaut a Jules és Jim óta szerette az ilyen hősöket. Saját gyerekkorában rossz tanulónak számított, sőt gyerekbűnözőnek. Közben az olvasás volt a legnagyobb szenvedélye. A több irodalmi doktorátussal és tudományos fokozattal rendelkező Rohmer mellett valószínűleg ő volt a legolvasottabb francia rendező.

Négyszáz csapás Antoine-ját megbüntetik, mert éjjel gyertyafénynél Balzacot olvas, és meggyullad a függöny. Megbüntetik, mert Balzac hatására ír iskolai dolgozatot.
„Mikor udvarolt, mindig könyvet hozott, sohasem virágot” – ezt már halála után idézte fel valamelyik kamaszszerelme. 

Filmjeiben a félénk és kamaszosan gátlásos férfiak kicsit hőssé válnak.
Jean-Pierre Léaud és Truffaut
Jules és Jim után filmjeiben mindig határozatlanságukkal rokonszenves férfiak szerepelnek. Truffaut jótékonynak tartotta a férfiak mellett a nők boszorkánytudását. 

Hasonmása, Jean-Pierre Léaud meg a többi szerelmes férfi mókásan egzaltált, rokonszenvesen hisztérikus.

A Truffaut-filmek titkokat rejtenek, s e filmek igazán csak a hasonló titkokat dédelgető örök-kamasz nézőket ejtik rabul.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése