Aki Truffaut-nak csak egyetlen filmjét látta, az
is megszerette. Becsüli a kritika, becsüli a közönség, ismerjük stílusát,
világát, hőseit.
Ismerjük gyermek- és fiatalkori hasonmását is,
Jean-Pierre Léaud-t, a Négyszáz csapás majd a többi Antoine
Doinel-film ingerlékenyen bájos, női hisztériákra hajlamos „örök kamasz”
figuráját.
 |
| Jean-Pierre Léaud |
Truffaut a kamasztitkokat és kamaszos megalázásokat sohasem felejtő felnőttek
rendezője. Minden filmjének a könyvek, a gyerekek és a nők a hősei. Manapság
egyáltalán nem szokás félénk férfiakról filmet csinálni (lassan Woody Allen is
abbahagyja).
Truffaut a Jules és Jim óta
szerette az ilyen hősöket. Saját gyerekkorában rossz tanulónak számított, sőt
gyerekbűnözőnek. Közben az olvasás volt a legnagyobb szenvedélye. A több
irodalmi doktorátussal és tudományos fokozattal rendelkező Rohmer mellett
valószínűleg ő volt a legolvasottabb francia rendező.
A Négyszáz csapás Antoine-ját
megbüntetik, mert éjjel gyertyafénynél Balzacot olvas, és meggyullad a függöny.
Megbüntetik, mert Balzac hatására ír iskolai dolgozatot.
„Mikor
udvarolt, mindig könyvet hozott, sohasem virágot” – ezt már halála után
idézte fel valamelyik kamaszszerelme.
Filmjeiben a félénk és kamaszosan
gátlásos férfiak kicsit hőssé válnak.
 |
| Jean-Pierre Léaud és Truffaut |
A Jules és Jim után filmjeiben mindig határozatlanságukkal rokonszenves férfiak szerepelnek. Truffaut jótékonynak
tartotta a férfiak mellett a nők boszorkánytudását.
Hasonmása, Jean-Pierre Léaud meg a többi
szerelmes férfi mókásan egzaltált, rokonszenvesen hisztérikus.
A Truffaut-filmek titkokat rejtenek, s e filmek
igazán csak a hasonló titkokat dédelgető örök-kamasz nézőket ejtik rabul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése