Felvállalt szerelem

Írta: Inkabringa

Ha valaki azt mondja, ő Athénban született és ott is él, egyszóval athéni, attól azonnal megkérdezik: A nagyszüleid is itt születtek?

Ez minden nagyvárosra igaz, mert épp ez adja meg sava-borsát ezeknek a helyeknek, hogy nemzedékről nemzedékre újabb hullámokban érkeznek ide emberek. Itt maradnak, vagy továbbállnak. A város ettől lüktet, pulzál, változik.

A Könyvhét keretében mutatták be Térey János legújabb könyvét, Átkelés Budapesten címmel. A könyvbemutató a Katona József Színházban volt, örvendetesen nagyszámú érdeklődővel.

Dacoltam ennek a bejegyzésnek a megírásával, mert túlságosan elfogult vagyok Térey János írásaival és Budapesttel is. Szerettem volna valami kifogásolni valót találni.

Térey János minden sorát érdemes elolvasni, megízlelni, újra elővenni. Most újabb sorokat írt, olvassuk őt továbbra is érdemes figyelemmel.

A könyvbemutató beszélgetés résztvevői voltak a szerző mellett Németh Gábor és Bojár Iván András. A beszélgetés témája pedig a nagy közös szerelem: Budapest.

Úgy hiszem, az efféle diskurálásra szokás mondani, hogy élvezetes. Nemcsak a hallgatóság, hanem érezhetően a beszélgetés résztvevői is belefeledkeztek.

Olyan történeteket, helyeket, emlékeket elevenítettek fel, hogy időnként arra gondoltam, a hallgatóság egy része most elveszíti egy időre a fonalat, mert fel kell dolgoznia magában azt a döbbenetes történetet, ami csak úgy „jut eszembe” módon elhangzott.

Budapest sokak szemében egy zajos, nyüzsgő, füstös, zavaros, hisztérikus, agresszív hely. Még az említése is óborzalom. Úgy veszem észre, divatos is mostanság ajkat biggyeszteni hallatán.

Budapestnek azonban megvan az a különös képessége, hogy minden káosza ellenére szeretni lehet. A füstös nyüzsgésében egyszerre csak úgy nézünk rá. Mint a szerelemben. Onnantól már lehetnek rossz napjai, évei, lehet slampos vagy undok, szeretni fogjuk.

Kétféle „szerelem” találkozott a beszélgetésen, hiszen Németh Gábor például Budapesten született, Térey János pedig fiatal felnőttként került a városba.

Másféleképpen közeledtek Budapesthez. Németh Gábor a bennszülött tékozló emlékeivel belenőtt, Térey János a megtalált otthon tudatosságával járta be és térképezte fel.

Ez a két kiindulópont tökéletesen összesimult, zökkenőmentesen egymásra talált. Úgy beszélgettek, apróságokon elidőzve, másokkal összehasonlítva, a szeszélyeit, bájait, hibáit, hol pozitív, hol negatív változásait sorra véve, mintha csak egy nőről diskurálnának egy kávéházi asztalnál.

A beszélgetés élvezetét bennem ezerszeresen felerősítette a Fortepan gyűjteményből válogatott fotók vetítése, melyek a könyvben is helyet kaptak. Elképesztő, megunhatatlanul érdekes képek.

(Megjegyzem, nagyszerű ötlet, hogy ITT térképen is nyomon követhetők Térey könyvének helyszínei.)

Ami pedig igazi koronáját adta a könyvbemutatónak, maga a szöveg. A könyvből két részletet olvasott fel Fekete Ernő. Ha jól csinálják, a felolvasás megejtően meghitt érzést ad. Fekete Ernő felolvasása messzemenőkig ilyen volt. Mi egyebet is várhatnánk  tőle.

Míg hallgattam a felolvasást, az jutott eszembe, hogy milyen szép és harmonikus emberi mozdulat ez: egy könyv lapjai fölé hajolni.

Minek is dacolnék tovább. Ami jó, az jó.

Vegyük magunk elé Térey könyvét, hajoljunk a lapjai fölé és merüljünk bele szerelmes tépelődéssel Budapestbe.