Írta: Inkabringa
Augusto Boal, brazil színházi
rendező az 1960-as években kezdte kidolgozni a színház sajátosan új arculatát.
 |
| Augusto Boal (1931-2009) |
A színház által felemelő, katartikus érzelmektől és gondolatoktól dúsan léphetünk
vissza a hétköznapokba. Boal azonban a brazíliai élet
akkori viszonyaira érzékenyen nem elégedett meg a színház esztétikai
értékhordozásával. Többre, másra vágyott. Ráérzett, hogy a színházban a
gyönyörködtetésen és mély gondolatiságon túl más is van: aktivitás.
A hagyományos színházban ugyanis
a nézők passzív, bár szerencsés esetben elkötelezett követői a színpadi eseményeknek.
Egy igazán jó előadás többletérzelmet- és értelmet ad a befogadók számára.
Mégis valamiképp a passzív befogadás, az érdeklődő kívülállás terepe.
Augusto Boal a pedagógia,
pszichológia és a társadalomtudományok határterületein egyensúlyozó színházi
közeget alakított ki.
Ennek egyik megnyilvánulási
formája a fórumszínház.
Az ötvenes-hatvanas években a
brazíliai nagyvárosokban tapasztalt szegénység, slumosodás, és az ezzel együtt
járó elnyomás és kiszolgáltatottság késztette arra, hogy a színház erős
kifejezőerejét a mindennapokkal való szembenézésre használja. És ami a
legfontosabb eleme a módszerének, cselekvő szembenézésre.
Összetett, sokrétű módszer ez,
bővebben információkat például ITT
olvashatunk.
A fórumszínház lényege ugyanis,
hogy a színész és a közönség kilép azokból a relációkból, amelyek a hagyományos
színjátszás alappillérei.
A közönség cselekvő részese lesz
az előadásnak. Nemcsak mint szereplő, hanem mint a történet alakítója,
magyarázója, értelmezője, sőt ihletője is.
A fórumszínházban nem hagyományos
értelemben vett drámákat adnak elő. Nem az előadás esztétikai értéke adja a
katarzis alapját, hanem a hétköznapok megoldhatatlan konfliktusainak és küzdelmeinek
színre vitele.
Annyiban színház ez is, hogy a
játék, az elvonatkoztatás, a kreatív erők áramlása alakítja az előadást.
Mindenki tudja, hogy ez nem a valóság. Viszont amit eljátszanak, az a valóság
tükörmása. Az adott közösség életének megoldatlan helyzeteire a színház játékos,
épp ezért felszabadító közegében megoldást találhatnak, de legalábbis
értelmezhetik, amit a valóságos élethelyzetekben kilátástalannak látnak.
A fórumszínház mindig egy kis
közösség (pl. falu, iskola, munkahely, lakóközösség, utca stb.) mindennapjainak
konkrét problémáit járja körül. Nem érdeklik a nagy társadalmi és globális
összefüggések, nem az univerzálisat ostromolja, hanem a lokálisat értelmezi.
Egy adott közösség konfliktusaira, régóta megoldatlan helyzeteire keresi a
megoldást.
A színészek mintegy előjátsszák a
konkrét közösség életéből vett megoldandó helyzetet, de a megoldásra, az
értelmezésre, a kiútkeresésre már a közösség tagjainak kell javaslatot tenni.
Nincs előre megírt forgatókönyv,
csak egy közösséget feszítő konkrét megoldatlanság, amit a játék felszabadító
ereje által körbejárhatnak és megbeszélhetnek az érintett csoport tagjai.
Augusto Boal célja az volt, hogy a
legnemesebb értelemben vett játék segítségével az elnyomott, nyomorukba dermedt
és kilátástalanná vált közösségeket felszabadítsa és a sorsáról dönteni tudóvá alakítsa.
A színház nyelvének megtanulásával
képessé váltak megfogalmazni, mások előtt vállalni véleményüket. Ami a
legfontosabb, a problémával való szembenézés által, és annak körüljárásával a
megoldásra is lehetőséget keresnek.
Egyszóval, ami a való életben
mélyen gyökerezően megoldhatatlan konfliktusok kuszasága, az a
színházi játék jótékonyan oldott keretei között átlátható és megoldandó
feladattá válik a közösség számára.
Az előadás alakítása közben a közösség
tagjai kénytelenek konstruktívan viszonyulni a tőlük eltérő vagy akár a
számukra ellenséges véleményekhez, életlátásokhoz, az általuk felületesen
elítélt cselekedetek hátterének megvilágításához. Arra, amire a mindennapok
görcsösségében képtelenek, ebben a közegben alkalmassá válnak: meghallgatják
egymást, nyitottak a másik szempontjaira.
A konfliktus megoldásához nem a
másik véleményének elnyomása, negligálása, hanem annak figyelembevétele vezet. A
probléma orvoslásához együttműködéssel jutnak el, a vélemények ütköztetésével
és az ebből kialakuló közös véleménnyel.
Létrejön közöttük egy párbeszéd,
amire a hétköznapokban képtelenek.
Ez persze nem csodamódszer, de segítséget
adhat egy közösségnek a bennük levő görcsök enyhítésére. Ha megoldani nem is
tudja az életet, de nyitottá teheti az addigi zárt horizontokat.
A fórumszínházak szervezői világszerte
meglepő éleslátást, analizáló képességet tapasztaltak a kisemmizett, nyomor
sújtotta közösségekben is. A színház résztvevőiben pedig felkeltette az igényt
sorsuk értelmezésére és a megoldás keresésére.
Augusto Boalt a hetvenes években
a katonai diktatúra idején letartóztatták, üldözték, megkínozták, majd
száműzték. Argentínában, Peruban, Ecuadorban fejlesztette tovább módszerét,
majd Európába költözött és itt is követőkre talált.
A katonai diktatúra bukását
követően, 15 év száműzetés után, 1986-ban térhetett vissza Brazíliába, ekkor
már nemzetközi hírű színházi újítóként. Rio de Janeiróban megalapította a Theatre of the Oppressed
társulatát, melynek célja az emberi közösségekben a kulturális, társadalmi
különbözőségekből fakadó konfliktusoknak a színház nyelvén való megfogalmazása,
körbejárása és a megoldás keresése. A saját és a másik sorsával való
szembenézés, a párbeszéd kialakítása.
Augusto Boal színháza résztvevő
színház. A shakespeare-i mondatokat szó szerint lehet érteni ebben az esetben:
„Színház az egész világ. És benne színész
minden férfi és nő. Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.”
Világszerte elterjedt, az adott
társadalmi viszonyokhoz formált módszer a fórumszínház. Nemzetközi közösséggé
szerveződött az évtizedek folyamán. (International Theatre of the Oppressed Organisation)
Európától Amerikáig számos
közösségnek adott megoldási lehetőséget régóta megoldatlan problémáikra is.
Már az is segített, hogy kimondták a problémákat, hogy meghallgatták egymás
véleményét, megismerték a másik indokait, cselekedeteinek hátterét.
Magyarországon egyelőre nem talált
utat ez a típusú színházértelmezés. Hogy miért nem jött divatba, annak
megfejtésére talán egy fórumszínházi előadásra lenne szükségünk. Pedig látszólag
minden adott lenne hozzá, hiszen itt is élnek emberek és töménytelen gondjuk is
van: a világgal, egymással, magukkal. Lenne téma bőven.
Boal módszerének bizonyos elemeit
a drámapedagógia és egyéb színházi és pedagógiai-pszichológiai kezdeményezések
hasznosítják.
A fórumszínház közösséget oldó és
egymásra figyelmet fordító próbálkozásaira azonban egyelőre kevés példa akad.
Leginkább a Káva Kulturális Műhely képviseli ezt a szemléletmódot. Megkerülhetetlen
divattá még nem vált nálunk, ez kétségtelen.
Nem is könnyű műfaj.
Néhány éve készült egy
fórumszínházi kísérletről dokumentumfilm is (Ásó, kapa, nagyharang - Ároktő), a Káva Kulturális Műhely, a
Krétakör Színház és az AnBlokk Egyesület szervezésében.
Művészek és társadalomtudósok, vidékiek
és fővárosiak, férfiak és nők, romák és nem-romák, értelmiségiek és négy elemit
végzettek, öregek és fiatalok összegyűltek és színházat műveltek a saját életük
és a másik életének megértésére.
Ritka az ilyen találkozás mai
társadalmunkban, mert mindenki a saját köreinek beszél és csak arra figyel.
Példa a párbeszédre. A film itt nézhető meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése