Írta: BikassyGergely
Van ilyen kapcsolat. Bizonyos Jean Tulard professzornak, akadémikusnak köszönhetően, aki tucatnyi történész bizottság tagja, elismert nagysága a francia- és európai történettudománynak. Fő kutatási területe Napóleon (francia helyesírással Napoléon) és kora. A történészi munka mellett fiatal korában csak hobbinak tekintette a filmek iránti buzgó érdeklődését, majd a nyolcvanas évek elején úgy döntött (úgy alakult?), hogy hivatásosként jelentkezik a filmtörténészek horizontján. (Szép kifejezés?) Napóleon-könyveivel már minden megszerezhető sikert és sokféle díjat, elismerést megszerzett. Nem véletlen, hogy történészként előbb egy Bonaparte-fimhez kérték fel szakértőként, Abel Gance főművének sokadik felújításakor és átdolgozásakor.
Magam mindenesetre semmit nem tudtam, először természetesen Guide des Films című két kötetes filmlexikonjával ismerkedtem meg. Munkatársak tucatját irányította, mindenki külön jegyzi a filmcikkeket, Tulard általában rövidebben ír, mint a többiek, s bár vannak az övétől eltérő hangok, stilusjegyek, szemléletmódok, az egész nagy vállalkozáson érezni az ő irányítását. Hatalmas vállalkozás egy fimlexikon, Itt például több ezer film szerepel. rövidebb, ritkán hosszabb cselekmény-ismertetéssel, és az alkotók pontos feltüntetésével. Irtózatos mennyiségű adatot, régebbi lexikonokat, folyóiratokat kell szemlézni, s az külön érték, ha addig sehol francia (sőt talán európai) lexikonban nem szereplő filmet iktathat be könyvébe az új kutató. Ázsia, Afrika? Rendben, a nagy filmgyártók munkái persze kötelezőek lesznek, de olyan országoké, mint Botswana vagy Nepál? Bekerültek ezek is.
Tulard főművének a tucatnyi új, bővített kiadásban megjelent Dictionnaire du Cinéma tekinthető. Ennek is több kötete van (Rendezők, Színészek, Operatőrök stb). Amikor annakidején Párizsban nagy kiváncsisággal megszereztem, természetesen a magyar filmet, a magyar rendezőket kerestem benne. Szőts, Fábri, Makk, Máriássy - és Jancsó. Ők természetesen megvoltak, ha - Jancsón kívül - talán rövidebb terjedelemmel, mint lehetne. A külföldre távozott régebbi nagy filmcsinálók, szintén jelentőségükhöz mérten. Amerikai produkciók ismeretében kevés lexikon veszi fel a versenyt Tulard-ral, így Fejős Pál és Michael Curtiz (Kertész Mihály), de az "angol" Korda sem panaszkodhat.
Fiatalabb, a hatvanas években indult magyar rendezőkről azonban a könyv első kiadása nagyon mostohán bánt. Nyilván nem jutott megfelelő szakirodalomhoz, vagy nem is nagyon kutatta. Mindenesetre elég hiányosnak éreztem, főleg, mert színvonalas, és méltányolható lexikonból hiányoztak. Kaptam hát magam, és Párizsban élő barátom segítségével ott a helyszínen igyekeztem tenni valamit. 1982 vagy 83 lehetett, és akkor még nem volt furcsa, ha majdnem mindenki, ismert ember vagy nem, szerepel a telefonkönyvben. Tulard - nem gyakori ez a név - szerepelt. Nosza, telefonáltunk, s bár épp nem volt otthon, a címét biztosan tudva, írtam neki egy rövid levelet, melyben elismerve munkáját, hiányoltam néhány fontos magyar filmrendezőt. Három nevet főleg, legalábbis ma erre a háromra emlékszem: Gaál István, Huszárik Zoltán, Sára Sándor. Mások is hiányoztak, fiatalabbak, de nem akartam túl sok név hiányával esetleg felbosszantani a szerzőt. Némi, sőt elég nagy meglepetésemre hamar válaszolt levélben: megköszönte pótlásomat, beismerte, hogy a kelet-európai, így a magyar filmről kevesebb forrása volt, és kijelentette, ha lesz a könyvnek későbbi kiadása, pótolja őket. Már ez a reagálása is mondom, meglepő volt, hát még az, hogy a következő kiadásban benne is voltak, sőt talán más, addig hiányzók is... Nem számítottam arra, hogy ilyen szorgosan és korrekten kibővíti lexikonát, ha sejtettem volna, talán levelezésbe kezdek (folytatom) vele, ma már sajnálom, hogy nem tettem.
Tulard Napoleon-könyve a rendszerváltás után magyarul is megjelent, a szakemberek persze már előbb is ismerték. Filmtörténészként azonban nálunk máig ismeretlen. Kicsit csapongva ideírom még, hogy lexikona az olasz filmtörténetet is jól ismeri/ismerteti, korai olasz némafilm-rendezők tucatjai szerepelnek benne, rövid értékeléssel. --- És valamit még: mint mondtam, a Guide des Films két kötetét sok munkatárssal együtt írta, de a "Rendezők Könyve" teljes egészében az ő munkája. Nagyon nagy munka. Fele bogarászás eredménye, de a másik fele onálló szerzői mű. Jelentősebb alkotók esetében nemcsak korrekt, hanem nagyon jó a filmek felsorolása utáni rövidebb-hosszabb értékelés. Nem esszék, de olvasható és méltánylandó szövegek. Olykor ellentmondanak az ismert, közhellyé szilárdult véleményeknek. (Nekem az 1992-es, akkor legújabb bővített kiadás van meg.)
Különös tudományos életműve van ennek a kutatónak. Napóleon is megemelhetné híres kalapját.
 |
| Jean Tulard |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése