Oxfordi gyilkosságok

Írta: BikassyGergely

Feszült tavasz és nyár. Stressz, szorongás. Strand, uszoda elég régóta (nekem) nincs. Nagyon nem jó így. 

Sohasem szerettem, nem is néztem a tévésorozatokat. Utóbbi hónapokban mégis rákaptam. A szem, vagy inkább az agy rágógumija. Poirot nyomoz, utánzatai nyomoznak, Murdoch nyomozó Torontóban nyomoz, Miss Fisher Melbourne-ben nyomoz. Mind jó száz évvel ezelőtt. Kamaszmesék, nem zaklatnak, néha mosolyt is keltenek.

Az egyik kicsit elüt tőlük. egyrészt az 1960-as években játszódik, másrészt komolyabban vehető. Harmadszor érdesebb, élesebb, gonoszabb. Olykor brutális és sokkoló. Van benne valami komor környezeti, sőt tágabb, társadalmi háttér. A rendezés is eredetibb. Állítólag a magyar tévékben vetített sorozat első évfolyamainak itteni hiánya miatt kissé töredezett, balladai homályt sem nélkülöző a történet. Hőse, a fiatal Morse nyomozó, akit időnként önálló kezdeményezéseiért áthelyeznek a "közönséges ügyek osztályára", csak egyik idősebb felettese jóindulata miatt tud előre lépni. Az ő szakmai barátságuk átfogja az egész sorozatot. Ez az idősebb nyomozó jónéhányszor szintén szembefordult már feletteseivel. A cselekmény egyik pontján (fogalmam sincs, időrendben mikor) áthelyezik egy másik örsre, mint ahogy Morse-t, a védencét is valahova máshova. Tanácsom a nézőknek: senki se próbálja az időrendet kutatgatni.

Az eredeti cím ugyan más, de az Oxfordi gyilkosságok informativ és pontos. A sorozatnak vannak ugyan az egyetemhez kapcsolható darabjai, de talán gyakoribb helyszínei a külvárosok, sőt a várost környező erdők. Általában két párhuzamosan kutatható, egymástól független, néha egymással összekapcsolható gyilkossági ügyben folyik nyomozás. Az egyik szál majdnem mindig valamilyen brutális gyermekgyilkosság. Szadista pederaszták bujkálnak a történetek mélyén. Az idősebb nyomozó (ezért is tiltják el nem egyszer) szokása, hogy félholtra ver egy-egy ilyen szadista gyermekrablót - aki ellen akkor még nem tudnak vádat emelni. A nagyobb, veszélyes bűnözők derék, feddhetetlennek látszó középpolgárok. Érdekes, amikor oxfordi tanárok - van, hogy orosz kémszervezetek ügynökei. Ilyenkor kicsit kitágul a szűk háttér, és felrémlik a hatvanas évek egy-egy külpolitikai eseménye is. Vagy akár a nem is olyan rég véget ért háború: egyszer egy "átállt" náci is felbukkan, szorgos mérnökként.

Nem ritkák a kissé (vagy nagyon) kimódolt helyzetek. A fiatal Morse-nak be kell épülnie egy kollégium tanári testületébe, és mivel a tanárok is bentlakók, ő is beköltözik. Ráadásul egy feletteseitől számára kijelölt "feleséggel" (szintén rendőr). Sajnos nem tisztázzák a házastársi viszony mindennapjait, és mindenóráit. A derék álfeleség hiába figyelmezteti Morse-öt, hogy éjszaka vagy hajnalban is befuthat váratlan vendég, tehát konspirativ okokból egy ágyban kellene aludniuk, a tapasztalatlan nyomozó nem tud dönteni. Ebből mindenféle bonyodalmak támadnak, de inkább a "csak semmi szex, mi angolok vagyunk" jelmondat jegyében.

Számtalan másfajta epizód is van, szinte találomra csíptem kis egyet (nem a legsikerültebbet). Mondom, szinte állandó viszont a gyermekgyilkosság motívuma. Ellentétben a többi, "nyomozó nyomoz, nyomozó leleplez" stílusú, megnyugtatóan unalmas daraboktól, itt nem ritka a brutális, realista, sőt naturalista jelenet. Zavaró a szándékosan szaggatott, "hiányos" cselekményszövés, néha nem tudni, mire utalnak a szaggatott dialógusok, és a brutalitás jelenetei éjfél körül edzett tévénézőt kívánnak, de az Oxfordi gyilkosságok érezhetően jobb sorozat az átlagnál. (Az eredeti cím: Endeavour - Morse nyomoző keresztneve. Furcsa, tán másnak is, mert soha nem szólítják keresztnevén.) Mit mondjak még: anglománoknak ajánlanám. Kár, hogy csak (jó) magyar szinkronnal látható.