Évszakváltás tánclépésben

Írta: Inkabringa

Itt van az ősz.

Nem baj.

Bár a napfényes órák száma drasztikusan csökken majd ahogy haladunk bele az őszbe, és a szottyadt szürke esős hetek sem oly hívogatóak.

Mégse bánjuk, hogy ősz lesz.

Jelzi, hogy a Föld forog, az évszakok jönnek és mennek. Legalább van még valami normalitás ebben az idióta világban.

Mielőtt rátérnénk őszi fajsúlyosabb témáinkra az elkövetkező bejegyzéseinkben, pillantsunk vissza a könnyed és mondén nyárra.

Olyan világban élünk, ahol a konzumkultúra béklyóit csörgetjük, és a világ bizonyos pontjain ezt autokratikus társadalmi berendezkedéshez idomulással fűszerezzük. Ruha teszi az embert? Az bizony. A fogyasztói társadalom sztereotip sablonjai szerint élünk? Mi az hogy, teljes odaadással. 
"Amit birtokolsz, az birtokba vesz téged."
És ez baj? Igen, ez bizony baj. Sok bajnak okozója.

Manapság a táncot is csak megnézzük, követjük, de nem műveljük.
Ez a társadalmi aktivitásra is igaz, de ezt most csak mellesleg jegyzem meg.

Pedig a tánc hihetetlen boldogságfaktora az életnek. Felszabadultságot és életkedvet visz ebbe a praktikus és kegyetlen világba.
Ezért aztán az idei nyárról fontos emlékem lesz, amikor önfeledten táncoló emberek között lehettem.

A swinget Amerika adta egykoron a világnak és a világ örülhet ennek az ajándéknak. Nekem úgy tűnik, Kelet-Európában reneszánszát éli. Sokan menekülnek ebbe a táncba a fásult belenyugvás és egyszerre menetelés régiójában. A swingben van valami olyan lazaság, kreativitás és önállóság, amire rácsodálkozik a Hitler és Sztálin árnyékában engedelmessé idomított kelet-európai ember. A swing a társadalmi elnyomó tespedtség elleni lázadás egyik formája volt egykoron az amerikai feketéknek. E mai magyar hon lakói számára azt képviseli, hogy juszt sem adjuk fel a spontaneitásra és lazaságra vágyó énünket, bármennyire is karót nyelt sznobnak, kommersz-zabáló trendkövetőnek és a társadalmi elvárásoknak megfelelő nyárspolgárnak kell lenni.

S ha valaki idegenszívűséggel (ennek nagy divatja van mostanság) vádolná meg a swing tánc kedvelőit, annak azt mondom, hogy én megtanultam a széki és mezőségi táncrendet, a dunántúli, szatmári és moldvai táncokat. Aki ezeket egymástól nem tudja megkülönböztetni, ne akarjon magyarabb lenni másoknál. És az sem, aki meg tudja különböztetni. 

Mindezek mellett azonban nagy kedvvel tanultam a görög, délszláv, cigány, latin-amerikai és afrikai táncokat is.

Szeretem magam a világ részének tekinteni.

Így aztán az idei nyárnak örök emléke marad, hogy ennek a nacionalista xenofóbiába ájult országnak a provincializmus és világra nyitottság között imbolygó fővárosában („neve is van: Budapest”) a turbános indiai, a brexittől sújtott angol és a kelet-európaiságát cipelő magyar swinget táncolt fesztelen barátságosságban különféle kerthelyiségekben.

A globalizmusnak ellenszenves formája, amikor a fizetőképes kereslettel (más néven emberekkel) elhitetik, hogy a trendek és brandek birtoklása a boldogság forrása.

Ezek a nyári felszabadult táncolások a globalizmusnak egy egészen más, és számomra nagyon is szimpatikus formáját mutatják.

Ha ez a szemlélet felülkerekedne, akkor a világ egész élhető hely lenne.

Még ősszel is.

 Kapcsolódó bejegyzések:

Szép őszünk lesz, nemde?

Swing, swing...