Ünnepkerülés

Írta: BikassyGergely


Olyan ez, mint az iskolakerülés. Mindig irigyeltem az iskolakerülőket, de én gyávább voltam náluk. Szüleim azt mondták, hogy iskolába kell menni, minden gyereknek iskolába kell mennie, és az iskola nagyon jó. Az iskolában pedig megmondták, mikor van ünnep, és miért kell ünnepelni. Erre vagy figyeltünk, és kicsit megértettük, vagy egyáltalán nem figyeltünk. Igaza volt, aki meg sem próbált figyelni, mert a legtöbb kötelező ünnep álságos és hamis volt. Vajon mindig az volt, és ma is az?

Gyanítom, hogy igen, bár eldönteni majd csak évtizedek múltán lehet.

Kamaszkorom múltán, amikor már nem igazán kötelező a legtöbb ünnep, igyekszem kerülni őket. Gyávaságom lassan múlt, újabban kicsit gyorsabban, az öregekre talán kevés kötelező feladatot rónak ki. Ilyenkor a betegség, majd a halál kötelező, erről sok ironikus vagy cinikus szólás és vicc létezik, most mellőzöm. Ünnepről van szó, és ünnepelni ritkán hívják az öregeket: kisebb töredékük harciasan maga megy, éljenzi vagy pfujolja urait, a politikusokat. (Érdekes színfolt De Sica A sorompók lezárulnak - Umberto D. című klasszikus filmjének nyitó jelenete: itt Róma közepén egy nyugdíjas tüntetést zavar szét a rendőrség).

Augusztus húsz az államhatalom, (az "államiság") legfőbb magyar ünnepe, a vallás csak társul hozzá. Gusztustalansága éppen ebből származik, az államiságból. Reggel felvonják az "állami lobogót". Utána esküt tesznek az akkor felavatott katonák (tűzoltók is?). Előtte és utána is szónokol valamely főpolitikus? Nem tudom, mert gondosan átaludni igyekszem a délelőtti órákat. Ha nem sikerül, kora hajnalban gondosan kihúzom a tévé zsinórját. Este sem kapcsolom vissza. Vagy mégis: az "állami tűzijáték" dübörgő harsogását a Mezzo tévé barokk zenéjével harsogom túl. Huszonegyedikén reggel aztán végre a szemeteseké, kukásoké a város.

Múltkori bejegyzésünkben esett szó a kultikus augusztus huszadiki filmről (Veri az ördög a feleségét), a mai államhatalmi filmpénz-elosztás nem biztos, hogy pénzt osztana ilyen erős iróniára, hja, változik az érzékenység foka. Ha már emlékezetes filmek, Fábri Zoltán Édes Annája ötlik fel, ennek egyik első jelenete a szent-jobbos körmenet ott a Krisztinavárosban: nagy lobogóival és áldást osztó főpapjával fenségesen ellenszenvesre sikerült, a rendező egyik mester-epizódja. Most történelemkönyvekben kutattam, kik rendezték a körmenetet, kik szónokoltak, kik avattak, ki vágtak nemzetiszín szalagot, ki szentelte az új kenyeret, hogy zajlott az egész kenetteljes ceremónia. Nem találtam részleteket. Pedig érdekes dátum 1919. augusztus 20, - Horthy fővezér és nyalka hadnagyai még be sem vonultak Budapestre, még minden átmeneti, a megszálló román hadseregtől a kormányig és a polgármesterig.
Csak az emberi butaság nem átmeneti és állandó, mint a "keresztény kurzus" nagy jobboldali-nacionalista ellensége, a fiatalon tehetséges Szabó Dezső, meg a minden kurzus nagy baloldali-liberális, hitetlen és cinikus ellensége, Nagy Lajos írja sok cikkében és néhány könyvében. "Görény-kurzus" - ezt a kifejezést épp a jobboldali Szabó Dezső fröcsögi a korai Horthy korra értve. Nála vadabb hangon csak a Bécsi Magyar Újság oda menekült emigráns kommunista vagy szocialista hírlapírói szólnak.

Bécsbe menekült Kassák Lajos is, és nyilván ott tartózkodott, ha csak rövid ideig a nagyon fiatal Lengyel József és Sinkó Ervin. Mindhárman írtak a később megélt élmény hitelével és izzásával a Tanácsköztársaságról. Kassák a leghamarabb: Máglyák énekelnek című furcsa, műfajtalan-szabálytalan eposza ma, száz év múltán is remekmű, és bár semmiféle dokumentum vagy adat nincs benne, de még "vélemény" sincs, csak expresszionista töredékek lobogása rímtelen versezetben, különös ritmusban: korszakot felidéző alapmű. A nagyon fiatal Sinkó Ervin nem Bécsben, hanem hosszú emigrációs bujdoklások idején különböző városokban, Párizstól Moszkváig írta meg az Optimistákat: hagyományos próza, de hagyománytalan belső fejlődésregény, a kommunista lázadás gondolatának vállalásának, és az eszméből való egyre erősebb kiábrándulásának lírai regénye. (Csak természetes, hogy a kommunista Magyarországon nagyon sokáig nem jelenhetett meg.)

Kassák Lajos (1867-1967)

A mai Hungária csökött véleményvezérei újabban Tormay Cécile hírhedt naplóregényét próbálják magasztosítani. Erős hatású napló, de történelemkönyvnek teljesen hamis. Híresztelések, pletykák, "akkor suttogták" lidérces folyama. Ami az írónővel és arisztokrata baráti körével történt, magánjellegű dokumentum marad. Nyelvezete olykor komikusan avult, undor-gondolatai általában uszító pamfletet eredményeznek. Annak valóban kiváló, a maga műfajában, bár Szabó Dezső undorban és uszításban sokkal tehetségesebb volt. Ha pedig kicsit fölülről, tágasabban, nagyobb szemhatárból akarjuk a kort látni - marad Sinkó Ervin kiváló könyve, és marad Kassák Lajos remekműve.

Augusztus húsz, tisztavatás. Azután az új tanév. Szeptembertől pár évig Tormay Cecile-t fogják tanulni iskolától undorodó diákok, azután talán szabadon, nem az iskola parancsára, Kassák Lajos eposzát. Máglyák énekelnek.

Kapcsolódó bejegyzések:

Veri az ördög a feleségét
A derék emberek ünnepe