Keresés ebben a blogban

2018. január 22., hétfő

Columbo és Cassavetes

Írta: Bikassygergel


Avagy Cassavetes és Peter Falk. Pár napja láttam őket együtt a Columbo felügyelő egyik 1972-es epizódjában (Étude in Black; a magyar címét nem tudom). Ez Cassavetes egyetlen szereplése a Columbo-ban, ezért évekig úgy képzeltem, ők ketten itt ismerkedtek meg, és nemsokára ezért is választotta Cassavetes őt, Falkot a Férjek egyik főszerepére. Pedig tévedtem, hiszen a Férjek 1970-ben készült, és a nagyszerű, de akkorra kicsit elfelejtett New York árnyai után ezzel vált - mondjuk így? - "világhírűvé" a rendező.


Melyik régebbi film kapcsán ismerkedhettek meg? Nehéz kideríteni: ki emlékszik például arra, hogy az olasz-szovjet háborús film (Keletre meneteltek - buta magyar cím, oroszból - az eredeti: Italiani brava gente) egyik nagyobb szerepét az akkor ifjú és nagyon ismeretlen Falk játszotta. Az egykori neorealizmus akkorra többször bukott és keletre menekült mestere, De Santis rendezte. A némely tekintetben újszerű háborús epizódfüzérre pénzt és rengeteg statisztát kapott ugyan a SzU-ban, de semmiféle díjat nem, fesztiválon sem jutalmazták, talán nem akarták. Magyar mozikban játszották ugyan, de nyomot nem hagyott a nézőkben, pedig Falk is jó benne, és Zsanna Prohorenko, a Ballada a katonáról epizódhősnője sem olyan rossz. Filmklubokban jó volna újra látni...

Cassavetes épp ugyanebben az évben (1964) játszott már, mégpedig sikeres játékfilm egyik nagyobb  gengszterszerepét. A gengszterfilmet (Gyilkosok), Hemingway novellája nyomán Donald Siegel rendezte, addigra Hollywood profija, a magyar néző talán emlékszik későbbi, Szökés az Alcatrazból című darabjára. A Gyilkosok film- és színésztörténeti csemege: együtt játszik benne Cassavetes és Ronald Reagan (neki utolsó játékfilm-alakítása), ráadásul épp a Cassavetes-figura (mai divatszóval "karakter") lövi le.

Reagan és Cassavetes véletlen találkozása olyan, mint az esernyő és varrógép összejövetele a boncasztalon, meghökkentő fintora a véletlennek. Viszont pár évvel később a  nem-hagyományos filmművészet egyik legszerencsésebb találkozása volt  1970-ben a Cassavetes-Peter Falk randevú. A Férjekhez csak a korai Godard-filmek új világa emlékeztet, bár Cassavetes stílusa teljesen egyéni, még Godard sem hatott rá másoló eredménnyel. Falk azután játszott még más filmjében is, mindig kiválóan - és egész máshogy, mint a Columbóban. Én Cassavetesnél bámultam igazán...

Jövőre lesz a születésével és halálával egyaránt ....9-es végződésű Cassavetes duplán kerek évfordulója, akkor majd bővebben írunk az egyetemes filmművészet egyik legnagyobb alakjáról. Most - véletlenül rákapcsolódva egyetlen páros főszerepükre - csak kedvet akartam csinálni hozzá.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése