Mary Is Happy

Írta: Bikassygergel


Mary thaiföldi diáklány, egy különösen szép és csendes thai film főszereplője. Naplófilmnek mondanánk, sms-filmnek, vagy talán twitter-szövegek filmjének. De mindez csak ízesítés, mert a Mary Is Happy szerencsére képek és hangulatok filmje, a pársoros, kép fölé írt feliratok mind csupán szellemes ráadás, ellenpont, röpke, nem tolakodó szövegtöredék. Halk zongorafutamok kísérik.

Melankolikus, finom humor hatja át a „Mary” minden képsorát, ez a magány és elvágyódás filmje. Nem turistáknak: semmi tengerpart, semmi nyaralás, semmi egzotikum. Aki ilyenre vágyik, kapcsolja ki. (Sundance TV, hetente többször.) Én hetente többször újra belenézek.

Bentlakásos elit-gimnázium valahol egy nagyváros és az erdő között (Felszereltségével, kurzusainak érdekességével legalábbis nálunk elitnek számítana). Mary és szobatársnője érettségi előtt áll, de sohasem bifláznak, inkább töprengenek és csapongó terveikről beszélgetnek. Suri egyszer csak Párizsból jelentkezik, ahol ugyanazt csinálja, mint otthon: magányosan töpreng, talán Godard- és Wong Kar-wai filmjeit nézi újra. Lehet, hogy egy képzelt utazás képei? Reálisnak látszanak. Aztán visszatér, és tovább tervezgeti jelenét (vagy jövőjét) Maryvel. Mary közben beleszeret egy közeli palacsintasütőnél megismert fiúba, de a fiú nem akar vele találkozni. Még tanácstalanabb, mint eddig: az iskola pszichológussal akarja segíteni, Suri és Mary beletörődve ismétli a gyógyító, önhipnotikus mondatokat. Nem sok minden változik, de egyik nap Suri rejtélyesen eltűnik, holttestét az erdő szélén találják meg: vagy kiderül valami, vagy nem, a néző semmit nem tud meg. A két órás film amúgy is nagyon rövid (majd mindig töredék-képsoroknak ható) jelenetekből építkezik. 

Surival nagyon szoros barátság fűzte össze. Most, a barátnő halála után egyedül marad: rábízzák az érettségi évkönyv megszerkesztését. Némelyik tanár jóindulatú, némelyik korlátolt, de csak jelentéktelen, átfutó szalmafigurák, mintha itt sem lennének. Fotózások az iskolaudvaron. A film töredékes, kihagyásos szerkezetű, egyszer csak a néző megtudja, lezajlott az érettségi. 

Mary hazaindul, az utolsó jelenetben egy modern ház erkélyén látható anyjával, pár röpke szó a továbbtanulásról, érezni, hogy  ez alig fontos. Hogy mi volt igazán fontos, az majd csak később fog kiderülni. Talán az, hogy Suri titkos naplójában bevallja: ő Marybe volt szerelmes...

Mindez Godard-hoz méltó képi nyelven, de melankolikusabban, Truffaut-sabban van előadva. (Az iskolaudvaron egyszer talán Godard is átvonul.) A töredékes szerkezet abban is segít, hogy egy pillanatig sem férkőzik ide sem a giccs, sem a melodráma, e két régi „testvér”. 

Pedig ez a kamaszlány-történet tele van bánattal, fájdalommal, vagyis élettel. Hangja sohasem patetikus, hanem valahogy felszabadult, humoros és felhős egyszerre.

Több ázsiai fesztivál díjnyertese, de díjak nélkül Európában is szépnek és eredetinek érzem. Szabad felhőjáték.