Simplicissimus

Írta: Inkabringa


Az egyszerűség egyértelműség. Vagyis kétség nem fér hozzá, napnál világosabb, félszóból is érteni, magyarázni sem kell. Olyanok ezek az egyértelműen egyszerű igazságok, mint a lélek balzsama, az ész enyhelye. Nincs velük vesződség.

Az emberi társadalmak megértéséhez is egyre többen folyamodnak a szimpla ítéletekhez. Olyan jó az. Odanézünk, megállapítunk, konstatálunk. Az ilyen igazságok megingathatatlanok. Ugyanis abból a szempontból, ahol az ítéletállító szemlélődik, csak ilyenképpen lehet látni a dolgokat és a folyamatokat. Némi zavar támadhat a rendszerben, ha jön valaki egy teljesen más szemponttal, és nem átallja másként értelmezni ugyanazon dolgokat és folyamatokat. 

Jay Riggio

Az egyszerűsítés általánosításhoz, az általánosítás sztereotípiához vezet, a sztereotípia kényelmes, a kényelemről meg senki sem szeret lemondani. Vagyis a szimpla egyértelműség úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér.

Akadnak olyanok, akik a világ komplexitására hívják fel a figyelmet. Szakadatlan. Szimpla igazságokra a dolgok bonyolultságával válaszolnak. Nem érik be egyetlen szemponttal, egyetlen (és többnyire) szűk látókörrel. Szimpatikus az a kusza, zegzugos, kiismerhetetlen katyvasz, amiben próbálnak előrehaladni. Ennek a szemléletnek megvan az a hátulütője, hogy gyakran gyengének, esendőnek, kétkedőnek tünteti fel képviselőjét, pláne, ha szembe találkozik a kétségbevonhatatlan szimpla igazságok határozott hírnökével. A világ folyása mégis úgy alakult, hogy paradox módon épp az egyértelműségek kételye, a sok szempontúság vezet el a mindenki számára megnyugtató megoldáshoz. A világ komplexitását mindig sokkal többen értékelik, mint amennyien bogozásába kezdenek. Rejtve, maguknak sem bevallva, talán mégis a bonyolultság-kedvelők vannak többen.

Jelenleg azonban úgy néz ki, a komplexitás látszólag vesztésre áll az egyoldalú, végleges és egyszerű ítéletekkel szemben. Ebben a mondatban egyetlen szó inog: a látszólag. Ugyanis nem látszólag, hanem világosan és egyértelműen áll vesztésre. Azért nem kell elkenődni, vagy búnak eresztett fejjel szimpla igazságok faragójává válni. Jelenleg a vesztésre álló (ki szeret a vesztesek közé tartozni?) és ezért is gyér számú bonyolultság-bogarászók társadalomra gyakorolt hatása finoman szólva is elhanyagolható. Nem baj. Csak maradjon a világ bonyolult, mi meg ne értsük, pláne csak úgy első ránézésre ne, és csak töprengjünk és gondolkodjunk róla tovább. Mert addig-meddig bogozzuk, hogy a végén… hátrakötik a sarkunk. Bizonyos történelmi helyzetekben az is szép eredmény.

Grimmelshausen 17. századi pikareszk regényének főhőse volt Simplicius Simplicissimus. A harmincéves háború Európájában bolyongott, és mindenféle népréteget és társadalmi szegletet megismert. Gunyoros konklúziója a csípősen szatirikus regénynek, hogy katonának lenni a legjobb. Végül is koncolni még mindig jobb, mint koncolva lenni.

Jay Riggio

Ha már a koncolós évszázadoknál tartunk, ki ne hagyjuk a 20. századot sem, s annak egyik legkülönösebb íróját. Julio Cortázar írásai vajon miért nem természetes és elengedhetetlen részei a felnőtté válás folyamatának? Ezt a novella-szösszenetét a metróban osztogatnám a világ bonyolultságához ragaszkodók roggyant csapatának buzdítására. Remélhetőleg senki nem fogja szó szerint érteni a hadsereg, kard és egyéb szavakat. Félreértések elkerülése végett. 

Julio Cortázar: Faliszőnyegötlet

A tábornoknak mindössze nyolcvan embere van, meg az ellenség, ötezren. Sátrában a tábornok zokogva káromolja az istent. Majd egy ihletett kiáltványt ír, melyet postagalambok szórnak szét az ellenség tábora fölött. Kétszáz gyalogos átáll a tábornokhoz. Újabb csetepaté, melyet könnyedén megnyer a tábornok, utána még két ezred átáll az oldalára. Három nap múlva az ellenségnek már csak nyolcvan embere van, a tábornoknak meg ötezer. A tábornok akkor újabb kiáltványt ír, minek következtében hetvenkilenc ember átáll hozzá. Már csak egyetlenegy marad a tábornok seregétől körülvett ellenségből. Csöndben várakozik. Eltelik az éjszaka, de az ellenség csak nem áll át hozzá. Zokogva káromolja az istent sátrában a tábornok. Pirkadatkor az ellenség lassan kihúzza kardját hüvelyéből, és a tábornok sátra felé tart. Belép, ránéz. A tábornok serege szétszéled. Feljön a nap.

(Imrei Andrea fordítása)