Nobel-részecskék

Írta: bikassygergel


Nem, nem a híres Houellebeck (vagy -becq? - sok francia sem tudja leírni, sőt kiejteni sem nevét), nem az ő Elemi részecskék című regényéről írnék, bár persze az sokkal jobb, mint a még híresebb, legutóbbi regénye, a Behódolás.

Írnék inkább a mostani fizikai Nobel-díj tárgyáról, vagyis aminek kutatásáért két kutató megkapta: a neutrinóról. Nem akármilyen elemi részecske ez! A tudomány jelenlegi állása szerint az univerzum legkisebb részecskéje, és nem elég, hogy legkisebb, még tömege (vulg: súlya) sincs! Legalábbis, egészen tegnapig azt hitték, most aztán kiderült, hogy háromféle neutrino létezik, és abból kettőnek biztosan van tömege, atomfizikusok még a mérésével is kísérleteznek, sőt kihoztak egy minuszrekordot, számomra értelmezhetetlenül minuszmilliárdnyiszor minuszmilliárdnyi tömeget, hogy annyi.

Nekem már Houllebecq előtt is kedvencem ez a rejtélyes anyag (vagy energia-töredék), főleg azóta, amióta megtudtam, hogy mindenen áthatol, nem úgy, mint a többi részecske és nem úgy mint a fény: azok nem hatolnak át mindenen. A neutrino, mint híresztelik, vígan áthatol egy "egy fényév (!)vastagságú ólomfalon" is. Ez igen. Szökés az univerzum ólombörtönéből. Ezzel kezdjenek valamit az atomfizikusok.

No lám, igyekeznek, még a Nobelt is megszerezték igyekezetükben - mégis, egyelőre az írók (a neutrinóval foglalkozó) "szépírók" érdekelnek jobban. Például a nagy író-fizikus Stanislaw Lem, aki állítólag először kezdte gyanítani, hogy az akkor nemrég felfedezett neutrinótól sokminden kitelik. Két legjobb művét ennek ihletésére írta, na most majd mindkettőbe belenézek megint, hogy így van-e. Szerepel a világrekorder részecske nemcsak Houllebecq regényében, hanem Updike egyik könyvében is (Így látja Roger), melynek matematikus-atomfizikus-vallástörténész a főszereplője: sajnos a kiváló alaphelyzetet a nem szellemtelen, de túl rutinos Updike közhelyes magánéleti regényszövevényével elrontja. Mondom, a neutrinóktól minden jó és rossz kitelik: most például két törekvő újabb atomfizikus arról értekezik, hogy információ-átvitelre kéne használni őket. Mármint, hogy az egész univerzumot átröpülnék a rájuk bízott információkkal, ha már semmi sem állíthatja meg őket.

Ez - bevallom, még nekem is eszembe jutott - sajnos, nem szabadalmaztattam, nem kaphatok Nobel-díjat, mert ötletemet komolytalannak hittem.

Hiba volt: a neutrinóval kapcsolatban nincs lehetetlen és hihetetlen. Kezdjük az atomfizikusok ötletéből új regényt írni. Vagy legalább kezdjünk újraolvasni néhány érdekes könyvet...