Írta: BikassyGergely
Nádas Péter új, vaskos könyve részben nagyon elüt eddigi műveitől, kisebb részben, bújtatottan azért vannak köztük kapcsolódó vonalak, pontok.
Valahol a Dunakanyarban, kis falvak között, szőlőföldeken játszódik a történet nagyobbik része, vagy a falvakban. Falusiak és földművelők beszélnek. Sokáig egyetlen szereplő, vén, káromkodó, mocskos szavú asszony mondatait és gondolatait követjük. Bár nemcsak ő beszél. Nehezen szétbogozgatóan, olykor az író is mintha átvenné az elbeszélő szerepét: érdekes, olykor bravúros, de szándékosan nem mindig világos, ki meséli a rémtörténeteket. Rengeteg szereplő élete és sorsa bonyolódik itt kuszán vagy világosabban, időrendet felborítva, logikusan vagy logikátlanul. Leginkább a Kádár-korban vagyunk, bár előre és visszapillantások bonyolítják a történet idejét.
Nádas a hosszú, olykor nagyon hosszú mondatok kedvelője és művelője. Itt sokkal kevesebb van belőlük, a mocskos trágárságok általában egyszerű, mellérendelt összetett mondatokban zúdulnak az olvasó elé. Nádas mesterien, ravaszul változtatja, fonja a történetszálakat, léptet be új meg új szereplőket. Tanult, értelmiségi beszélő sokáig nem akad, a könyv felétől-háromnegyedétől megnő a jelenlétük és szerepük (katolikus pap, református lelkész, végül egy szinte főszereplővé váló pesti egyetemista lány.) Ők is a végig sötét felhőként gomolyodó tragédiák (szinte egyetemes rémdráma) részesei, majd közvetett előidézői. "Rémtörénetek": a regény tele van testi-lelki nyomorékokkal. Nádas egészen közelről, részletes buzgalommal vizsgálja életüket (inkább: létezésüket). Mintha azt érezteti, hogy az egész világ, maga a létezés végtelen, elkerülhetetlen, szennyes és bűzös. Ez a regény látszólag erősen Móricz Zsigmond elbeszélésmódját és leírásait, párbeszédeit idézi, de mégsem Móricz világa. Pontosítani próbálom: az ábrázolt világ közel áll a Móricz-regények (egy részének) világához, de az író szemlélete egyáltalán nem. Móricz, mint a nagy realisták nem foglalkozik világának, szereplőinek megítélésével, erkölcsi, vagy bármilyen ítélkezéssel. Nádas sem hirdet erkölcsi itéleteket, de a vaskos történet bonyolult "fonadalmán" egyre inkább átüt a szerző világot, a teremtést illető véleménye. Ez engem zavart, egy regényírónak ne legyen a könyvben "véleménye", bízzon mindent az ábrázolásra.
Nádas nem tudja elrejteni rosszalló (?) véleményét. Talán nem is rosszalló, de a sorsok eleve elrendelése, a tragédiák elkerülhetetlensége sugárzik szemléletéből, a szereplők sodródásának és kezdeti-végleges sorsát születésüktől halálukig meghatározottnak, elkerülhetetlennek mondja. Ezzel túllép az író szerepén és feladatán. Nem véletlen, hogy papok tragédia utáni kommentárja zárja az elbeszélést. Az sem, hogy a testi-lelki nyomorékok világát és sorsát oly mélyen és közelről vizsgálja. Mint egy lélekgyógyász, aki a gyógyítás reményét még vigaszként sem hiszi, kínálja, mert csak a biológiai "eleve elrendeltségben" hisz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése