Írta: BikassyGergely
A Filmvilág novemberi számában jelenik majd meg Jiří Menzelről írt cikkem. Miként máshol, abban is idézem az ismert filozófus-publicista-debattert. "Sohasem szerettem a cseh új hullámot, utáltam Hrabal és Menzel könyveit-fimjeit. Mélyen megvetem azokat, akik szeretik őket." (TGM.) Önvallomás, rendben, de ijesztő önvallomás. Ráadásul nyilván nem ismerte, ma sem ismeri jól a csehszlovák új hullámot. Forman, főleg a Tűz van, babám! - nagyon nem hasonlít Hrabal vagy Menzel műveire, erről nyilván tud az idézett önvalló.
 |
| Jan Neměc (1936-2016) |
A cseh újhullám azonban nem csupán két-három író és filmes mozgalma volt. Nem feledhetjük a többieket, az elhallgatottakat, a kettétört pályájú tehetségeket. Azt hiszem, az idézett önvalló alig ismerte őket. Filmjeiket bizonyára nem látta. Az éjszaka gyémántjai: mondhat ez a címe valamit TGM-nek? Rendezője, Jan Němec bámulnivalóan eredeti tehetség volt.
Három korai filmje után kitoloncolták Csehszlovákiából. Valószínű, főleg azért, mert az 1968 augusztusi szovjet megszállás napjaiban végig forgatott Prága utcáin. Az ebből összeállított anyagot később Oratórium Prágáért címmel bemutatták Nyugaton. Állítólag jókor kijuttatta a tekercseket. Ezt a hatalom nem bocsáthatta meg, és a rendezőt 1969-ben repülőre tuszkolták, azzal a jó tanáccsal, hogy lehetőleg ne jöjjön haza. Utolsó otthon készült játékfilmjét (Ünnepségekről és vendégekről) alig vetítették: a pártállam vezetői azt gyanították, az ő szertartásaikat parodizálja benne. Talán jól gyanították.
A film egyik jelenetében egy hallgatag vendég megszökik az erdő egy tisztásán terített elegáns asztaltól. Farkaskutyás őrök erednek nyomába. Ezt a hallgatag és magas vendéget Evald Schorm fiatal filmrendező játszotta.
 |
| Evald Schorm (1931-1988) |
Němec mellett ő a megtorlás másik legnagyobb vesztese: évekre még a filmgyár közeléből is eltanácsolták, majd kisebb vidéki színházakban rendezhetett. Közben eljátszotta Gazdag Gyula Bástyasétány '74 című talányos művének egyik főszerepét Magyarországon. Hozzá méltóan ezt a filmet is dobozba zárták. Schorm később kedves és játékos filmmel térhetett vissza (Kutyák és emberek), de utána már szinte semmihez nem volt kedve. Elég fiatalon meghalt.
Jan Němecet sem fogadta kegyébe az emigráns Múzsa. A sokak szerint Franz Kafkához méltó Iván Klima egyik huszadik század eleji regényét akarta filmre vinni. Hollandia, Belgium, Németország? Sehol sem akarták megérteni, érezni valamit a forgatókönyv változataiból. Évekig nem lehetett tudni semmit Němec nyugati vesszőfutásáról. Kereskedelmi sikerű filmgyártásra képtelen volt. Több évtizedes "lyuk" támadt pályáján. Schorm a saját viszontagságaiból azt a tanulságot szűrte le, hogy "a filmrendezés nem olyan, mint a biciklizés - sajnos, ezt el lehet felejteni". Němec megérte a prágai tavasz eltipróinak bukását - a rendszerváltás után hazatért. Valamikor a kilencvenes évek elején a Művész moziban beszélt terveiről. Akkor már kész volt a Klima-film. Csak huszonöt évvel késett el, és sem művészi, sem kereskedelmi sikert nem aratott. A hosszú, sikertelen emigráció, és a hazatérés utáni kudarc már neki is soknak bizonyult. Nem volt "öregember", amikor meghalt.
Evald Schorm, Jan Němec. A prágai tavasz nagy filmes nemzedékének két tragikus alakja. Életüket-művészetüket figyelembe ajánlom azoknak (is), akik megvetik az akkori cseh filmek rajongóit...
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése