Írta: BikassyGergely
Avagy Ferlinghetti 101 éves. Most márciusban. És nemrég szeptemberben megjelent magyarul is a frissen írt Kicsi fiú (Little boy) című szövegfolyama. Hömpölygő és nagyszerű szövegfolyam, lehet regényként is olvasni. "Szellemi-lelki" önéletrajz. Tíz oldalnyi, talán felesleges tényszerű bevezetés után kezdődik: mint a tengerré váló Mississipi. (Azért merem ideírni, mert az író gyakran említi Mark Twaint.)
Avagy Ferlinghetti 101 éves. Most márciusban. És nemrég szeptemberben megjelent magyarul is a frissen írt Kicsi fiú (Little boy) című szövegfolyama. Hömpölygő és nagyszerű szövegfolyam, lehet regényként is olvasni. "Szellemi-lelki" önéletrajz. Tíz oldalnyi, talán felesleges tényszerű bevezetés után kezdődik: mint a tengerré váló Mississipi. (Azért merem ideírni, mert az író gyakran említi Mark Twaint.)
Magyarul én egyetlen prózájáról tudok: ez majdnem ötven éve jelent meg Egyes szám negyedik személy (Her) címen, talán Tandori, talán más fordításában. Úgy emlékszem, nekem is megvolt, de 1974-ben kivittem Párizsba, hogy ott kövessem az író sétáit. Párizsban veszett el, vagy még itthon, ki tudja ma már...
New York környékén született, katonaként részt vett a normandiai partra szállásban, aztán Párizsban maradt. Mikor már jól beszélt franciául, hazatért, de a nagy ország másik végébe, az akkor még nem divatos San Franciscóba. Kis könyvesboltja és kis könyvkiadója lett: itt jelentek meg először Allan Ginsberg, Kerouac és más "beat-költők" művei.
Magát anarchista szellemű írónak és embernek tartja. A Kicsi fiú lapjain külső történet, külső életrajz alig van, minden belül zajlik, szalad, ugrik, hömpölyög, és bukfencezik: "tudatregény" lírában elbeszélve. A formája is a szabadvershez hasonlít, nem jól megszerkesztett, "mesteri" körmondatokból áll, hanem a szabad beszéd, gyors, vagy lelassuló, majd ugró emlékezés-törvényei szerint.
Magát anarchista szellemű írónak és embernek tartja. A Kicsi fiú lapjain külső történet, külső életrajz alig van, minden belül zajlik, szalad, ugrik, hömpölyög, és bukfencezik: "tudatregény" lírában elbeszélve. A formája is a szabadvershez hasonlít, nem jól megszerkesztett, "mesteri" körmondatokból áll, hanem a szabad beszéd, gyors, vagy lelassuló, majd ugró emlékezés-törvényei szerint.
Ferlinghetti a századik évéhez közeledve megvakult, állítólag a szöveg nagy részét már diktálta. Mégsem "lezser" fecsegés, mint tán hinnénk. Hinnénk olvasása előtt, de a bevezető után hamar érezzük, hogy hallatlanul erős saját nyelven szól. Nem véletlenül emlegeti Mark Twain mellett legtöbbször Joyce (sőt: "Jimmy" Joyce) és Proust nevét. A szintén nagy önprózákat írt Henry Miller is feltűnik párhuzamként. Az Ulysses meg Az eltűnt idő nyomában? Nagyon fontos előképek, de úgy érzem, nélkülük is majdnem ugyanilyen lenne ez a gigantikusan hullámzó verspróza. Az ötven éve írt első próza nagyzenekari, de kamara jellegét szerencsésen így is megőrző dallama.
Már szeptember óta olvasható (Helikon Kiadó, M. Nagy Miklós fordításában), visszhangja még alig volt. Ilyen lassúak a szemek? Ilyen lassúak minálunk a lomha agyak? Fáradtak a lúdtollak? Szégyennek is érezhetjük. Január legelején majd tucatnyi könyvkiadót és írót kérdeztek meg, mit tartanak az év legnagyobb művének. Egyik sem említi Ferlinghetti remekét. (Lassúság?... tompa tunyaság?... érzékhiány?... fogalmatlanság... legyintő közöny?) - Annál inkább méltánylandó egy erdélyi online honlap (Új Nautilus), ahol Kabai Csaba (nem tudok róla semmit) még egy hosszabb (saját) fordítás-részletet is közöl a szövegből. Friss szem és fül kell, más alig.
Ferlinghetti Kicsi fiú című könyve talán nem is a tavalyi év, hanem az utóbbi két évtized legnagyobb írása... és olvasmánya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése