Írta: BikassyGergely
"Karina-évek" - ez áll egy (francia) Godard-életrajz hosszú fejezetének a címében. Pedig Godard Karina-évei nem is az éveket, hanem inkább a periódus művészi fontosságát tekintve döntő. Nemcsak a rendezőt, hanem az egész francia új hullámot meghatározta.
"Karina-évek" - ez áll egy (francia) Godard-életrajz hosszú fejezetének a címében. Pedig Godard Karina-évei nem is az éveket, hanem inkább a periódus művészi fontosságát tekintve döntő. Nemcsak a rendezőt, hanem az egész francia új hullámot meghatározta.
 |
| Anna Karina (1940-2019) |
Talán legnagyobb közös filmjük, a Bolond Pierrot más volt, több, érettebb, fájóbb, mint csak pár éve az új hullám korai és lázadó darabjai. A Bolond Pierrot a lázadás vége, a szerelmi és társadalmi kiábrándulás kiáltása.
1965 van: előttünk a párizsi diáklázadás tavasza és a prágai reformok szétzúzásának ősze. Mégis, valahogy ez a film, Ferdinand és Marianne tragikus históriája megelőzte a történelmet.
 |
| Anna Karina és Jean-Paul Belmondo (Godard: Bolond Pierrot) |
1979-re ugrok. Hihetetlen, de épp napra pontosan negyven éve Anna Karina halála előtt jelent meg cikkem Godard-ról a Filmvilágban. A rendező ekkor pályájának és életének mélypontján járt, még ha ezt soha nem ismerte be, sőt életrajzírói sem egyértelműen látják így. Godard ekkor többszörösen elvált férfi, egy maoista csoport tagja, tehát maoista propagandafilmeket gyárt, a francia filmiparból kiszorult. Vagy kivonult? Ez, hogy a margón van, még tetszett is volna, de valahogy a dogmatikus Mao-hit egyáltalán nem.
Még 1974-ben láttam a maoista korszaka utáni első mozifilmjét, az sem tetszett. Még mindig a régebbi filmjei tetszettek, az Éli az életét (Anna Karinával) és a Bolond Pierrot (Anna Karinával). Mint egyetemista koromban, nekem ő maradt a "párizsi lány", pedig nem is volt párizsi, sőt francia sem. Nem tudom elképzelni, hogy másnak elhittem volna azt a csodás jelenetet, amikor a párizsi utcalány a moziban sírva fakad a Jeanne d'Arc vetítésén. Meg az a másik szívettépő jelenet, amikor az utcalányt eladják, és a stricik tárgyalása alatt ő táncol. Valamikor két évenként megnéztem, most, hosszú szünet után ismét látnom kellene. Ez a film nem nagyon öregszik, talán a Bolond Pierrot-nál is maradandóbb, mellesleg a modern fekete-fehér képnyelv operatőri mesterműve is.
Most már mindenki öregszik, Godard elmúlt nyolcvan - csak Anna Karina nem öregszik.
Még 1974-ben láttam a maoista korszaka utáni első mozifilmjét, az sem tetszett. Még mindig a régebbi filmjei tetszettek, az Éli az életét (Anna Karinával) és a Bolond Pierrot (Anna Karinával). Mint egyetemista koromban, nekem ő maradt a "párizsi lány", pedig nem is volt párizsi, sőt francia sem. Nem tudom elképzelni, hogy másnak elhittem volna azt a csodás jelenetet, amikor a párizsi utcalány a moziban sírva fakad a Jeanne d'Arc vetítésén. Meg az a másik szívettépő jelenet, amikor az utcalányt eladják, és a stricik tárgyalása alatt ő táncol. Valamikor két évenként megnéztem, most, hosszú szünet után ismét látnom kellene. Ez a film nem nagyon öregszik, talán a Bolond Pierrot-nál is maradandóbb, mellesleg a modern fekete-fehér képnyelv operatőri mesterműve is.
Most már mindenki öregszik, Godard elmúlt nyolcvan - csak Anna Karina nem öregszik.
 |
| Anna Karina és Jean-Luc Godard |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése