Írta: Inkabringa
Tudom, most sokan boronganak, szomorkodnak az ország állapotát nézve. Én
sem vagyok elragadtatva a helyzettől. De gyászba borulni nem szabad. Most van
csak igazán szükség a tetterős életkedvre. Életkedvet a civil szervezetektől
tanulhatunk. Bár számtalan fejbecsapást meg hátba döfést kaptak az elmúlt
években, mégis zseniális kreativitással teszik a dolgukat. Szélesre tárják
az ajtót a társadalmi csoportok között. Mintát adnak arra, miként kell koherens
társadalmat építeni.
Országot, birodalmat, szent hazát lehet
építeni fentről irányítva. Társadalmat nem. Ahhoz mindenkire szükség van,
mindenki tapasztalatára és hangjára, és leginkább az egymással szóba állásra. Ha
nincs kapcsolat – nincs társadalom. Csak a feszengés.
Érdemes lenne ezt a civilek által behozott új szemléletet kipróbálni
széles e hazában. Nincs ugyan mély hagyománya, de a csírái már megjelentek. Csak
a régi berögződésektől kell megszabadulni. Akkor majd létrejön egy kommunikatív
és szolidáris társadalom, ahol nincs terepe a hatalmi manipulációnak. Ha az
egyik csoportot támadás éri, más csoportok mellé állnak.
Most
másnak van az ideje, nem a szomorkodó befelé fordulásnak. Felfokozott hangulat, majd szomorú lehangoltság: ezek váltogatják egymást a lelkekben. Helyette az a permanens életkedvvel való együtt munkálkodás kell, amit a civilek csinálnak. Mert a társadalom
csoportjainak egymásra van a legnagyobb szükségük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése