Néhány napja adtak hírt Bernardo Bertolucci haláláról. A nagy olasz napilapok azonnal hosszabb emlékező cikkeket közöltek. Az angol Guardian ugyanígy, a többit nem néztem. Mindegyik nyomatékosan emlékeztetett, hogy Az utolsó császár című gigantikus munkájára B.B. kilenc (9) Oscar-díjat is kapott. Azt is felidézték, hogy az Utolsó tangó Párizsban miféle lihegő szexbotrány kirobbantója lett.
 |
| Bernardo Bertolucci |
Bertolucci egészen korai filmje, a Pasolini közreműködésével készült, "kísérletinek" is mondott La commera secca 1965 táján lenyűgözött. Számomra ez (a magyar szakirodalomban gyakran A Kaszás-nak fordított korai filmje) Godard munkáinál is érdekesebb.
André Breton szürrealistái ugyanúgy lelkesedhettek volna érte, mint Pasolini és Godard ínyencei. Ha teljesen befejezem az olasz filmről írt könyvemet, meg ha lesz rá kiadó, én is lelkesen írok majd róla, ha ugyan már meg nem írtam... A "Commera secca" - szó szerint "száraz komaasszony" (talán "kiszáradt komaasszony"?) bizonyos olasz dialektusokban a Halál beceneve.Vagy, magyarul, szárazon és tárgyilagosan "a Kaszás". Jogos a magyar cím. A dupla Kaszás pedig épp a 77-es szám kaszára emlékeztető rajza, akaratlanul is szép tragikus szimbólumféle, hogy Bertolucci 77 évesen halt meg.
 |
| Bernardo Bertolucci és Pier Paolo Pasolini |
Az olasz film megújítójának szerepében fellépő Bertolucciból "érett korában" a legismertebb hollywoodi olasz rendező lett, mondom megint, hogy hidegen hagyott minden hollywoodi világsikere, tapsolja - tapsolta is - más. Az utolsó nagyszabású Bertolucci-film, aminek még izgatott híve maradtam, a szintén nagy sikerű, de még olasz Huszadik század (Novecento) volt, erős expresszionizmussal, keserűen görcsös, giccshatárra is elmerészkedő ember- és történelemábrázolással, nagyon jó színészekkel.
Történelmi lecke európaiaknak: Hollywood urai szeretik távolból az ilyesmit, ők maguk és a közönségük persze semmit sem ért belőle, de ha az alkotót meg lehet vásárolni, hatalmas pénzekkel teszik meg. És még csak rá sem kényszerítik a megvett pácienst önárulásra, megy az kényszer nélkül is.
Történelmi lecke európaiaknak: Hollywood urai szeretik távolból az ilyesmit, ők maguk és a közönségük persze semmit sem ért belőle, de ha az alkotót meg lehet vásárolni, hatalmas pénzekkel teszik meg. És még csak rá sem kényszerítik a megvett pácienst önárulásra, megy az kényszer nélkül is.
Bernardo Bertolucci fontos alakja maradt az európai filmművészetnek. Nagyobbik - hosszabb - hollywoodi korszakáról nem akarok tudni, fénylik az más ízlésű nézőknek az én tetszésem nélkül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése