Füst Milán nyara

 Írta: BikassyGergel

Ma százharminc éve született Füst Milán.

Ő a magyar irodalom egyik nagy és különös géniusza. Óriás.

Füst Milán (1888-1967)

Kapkodva és röviden csak néhány gondolatot vetek most ide (szerencsére nem kell bemutatni, és szerencsére magam is írtam három-négy hosszabb tanulmány róla: ezek mind a HOLMI c. folyóiratban jelentek meg, aki szeretné, könnyű interneten is megtalálni.)

Tizenöt éves koromban került először kezembe egyik műve: a Lear Király volt, az ő robbanó fordításában. Vörösmartyé is nagyszerű, sőt talán az "Édes úr" szép megszólítás is Vörösmarty leleménye - Füst Milán átvette, és átforrósítva többször használja. A szitkozódás shakespeare-i szavait nagy érzéssel adja magyarul, különösen a gyakori "te cenk!" ragadott meg. A magánéletben is iszonyú indulatok feszítették, öngyötrés, önvád, és mások lelki kínzásának szinte patológ' vágya. Sok magánember (magán-őrült?) küzd ilyesmivel, de csak nagy író tudja ezt általános érvénnyel kifejezni.

Teljesen magányos figura az irodalomban, holott a Nyugat belső köréhez tartozott, Kosztolányi és egy ideig Karinthy közeli barátja. Mindkettőt rajongva és titkolt ellenszenvvel bámulta. Gyűlölte a sikert (csak a nem-barát Móricz  Zsigmond esetében fogadta el.) Szellemi mestere ifjúkora óta Osvát Ernő, a Nyugat főszerkesztője volt. Hozzá is a rajongás és gyűlölet kettős vonzása kötötte. Minderről hatalmas, több ezer oldalas, folyamatosan vezetett Naplója tanúskodik. Ez a napló még száz évekig az irodalmárok és pszichológusok óriás elemzendő anyaga lesz. Az irodalmárok és pszichológusok azonban nekem kisegerek képében jelennek meg, akik bősz és tudósi cincogással rágják a világ egyik legnagyobb hegy-monstrumát.

Füst Milán, akinek korán elhalt apja (egy szerb kalandor és bukott életművész vonzásába került még annál is bukottabb ember adta a szerb nevet), nyomorú körülmények között nevelkedett egy szoba-konyhás sötét kis pesti zugban egész felnőttkoráig. Végig együtt édesanyjával. Mindkettőjükben izzó szerelem és gyűlölet bujkált a másikuk iránt. Ezért is lehetett "a gyűlölet és szerelmi hisztéria különleges írója", mint a józan és gyanakvó Márai mondta róla titkolt elismeréssel és nem titkolt idegenkedéssel.

Füst Milán már fiatalon is csak a korai halálról tudott írni. Hosszú életet élt, férfikorától és házasságától kezdve jó körülmények között. 1965-ben főműve, a Feleségem története francia megjelenése után a Nobel-díj egyik jelöltje lett. Ez a féltékenység nagy lírai regénye, az ágyban beteljesülő, de lélekben nem beteljesülhető szerelem kínzó krónikája. Enyedi Ildikó már húsz éve filmre akarta vinni, amennyire tudom most talán már forgatja. Istenkísértő vállalkozás.

Berény Róbert: Füst Milán