Lábass Endre, a gólyakalifa

Írta: BikassyGergel


Igen, a tudós meseműveltség kalifája.

Lábass Endre festő és Budapest-fotográfus alig ismert az olvasók előtt, holott (elég visszhangtalanul) több könyve már megjelent. Tavaly viszont életműve legnagyobb munkája jelent meg három kötetben: én az utóbbi évtizedek leghatalmasabb magyar kultúrtörténeti és irodalmi eseményének tartom.

Lábass Endre

Az Árnyékkereskedő gyűjtőcím köteteinek címei: Üvegsziget - Varázscsomó - Mutabur. Mindhárom kötetcím valamelyik klasszikus, inkább romantikus vagy keleti mese (legenda) világába vezet. Lábass fő mintája az Ezeregyéjszaka (melynek európai történetéről, francia és angol fordításairól alapos dolgozatokat közöl). Dolgozat? Vagy pontos, és adathegyekkel megtámogatott felnőtt-mese. (A Mutabur például Hauff híres gólyakalifa-meséjére utal, de Lábass minden fejezete valamely nem jól, vagy alig ismert kulturális hátteret világít meg. "Álomkereskedő" is lehetne a cím, ezekben a kultúrtörténeti hőshistóriákban tudós megszállottak fantáziái birkóznak a valósággal. Valóság kell a birkózáshoz, álomfantáziák nélkül azonban unalmas lenne a történelem. Lábass nagyon érdekes mesélő. Kicsit Szerb Antalra emlékeztet, vagy az osztrák Friedell sokkötetes kultúrtörténetére: Lábass azonban mindkettejüknél érdekesebb.

Lábass Endre az angol kultúra nagy és alapos ismerője. Három könyvének legtöbb hőse angol: elsőként talán a legnagyobb: Thomas H. Buckle, a sakkművészet és a keleti kultúra nagy tudora. Hinnénk, minálunk soha senki nem ismerte a szaktudorok és Lábass előtt, de itt az is kiderül, hogy 1880 körül húsz kötetben adták ki magyar nyelven. Ma vajon kiadnák? Ez elgondolkodtató, és borús válaszra készteti az embert. Mellesleg Lábass bőszen és bravúros felkészültséggel fordít kedvencei, mesterei írásaiból. Ismerősebb a másik nagy angol. Charles Dickens. A szerző Dickens életének és műveinek kevéssé ismert eseményeire és rétegeire bukkan, mindezek olyan érdekesek, hogy azonnal újraolvastam. (Ne feledjem: az angolok mellett néhány elfeledett régi-régi magyar írót és tudóst is megidéz.) Azután - mivel "Buckle Tamást" meg egyáltalán nem ismertem, a könyv rá vonatkozó fejezeteit meg azon nyomban háromszor is újra.) Szerencsére ezeknek a hősöknek a műveiből hosszan idéz, - nagyon gyakran saját fordításában, amiért külön kalapemelést érdemel.

Az angol kultúra jó ismerője (talán nagykamasz kora óta), de azért az olasz reneszánsz és romantika sem marad ki: főként mert ez ügyben Shelley a kalauzunk, meg Mary Shelley, aki a nagy költő halála után megírta Róma történetét, ha jól értem, Lábass Endre főkedvencét (ezután a miénk is): Mary Shelley Rómája hosszú fejezetekben olvasható Lábass fordításában.

Talán nem egyfolytában, de csapongva érdemes a nagy könyvet olvasni. Lábass bevallott mintái az angol világutazók, közülük is főként azok, akik nem biztos, hogy valóban utaztak, talán csak képzelték nagy utazásukat (hiszen sokáig Marco Polót is képzelt útleírónak hitték.) Lábassnak a ritka angol kultúrtörténeti művek és szerzők a legszemélyesebb barátai: ezek minden útja Közel-Keletre, vagy Indiába vezet. A könyvek álom- és árnyékvilága gyakran az argentin (és műveltségében angol) Borgest juttatja eszünkbe.

... Most látom, e pár bevallottan lelkes sor csak bevezető, sőt csak ízelítő lehet Lábass Endre hatalmas művéhez. "Uraim, le a kalappal!..."