"Petőfi Sándor gatyába' táncol"

Írta: Bikassygergel

Petőfi Sándor, gatyába táncol... Kisiskolás korunkban én is lelkesen szavaltam ezt a gyerekrigmust. Percekig tudtunk röhögni rajta. Volt szigorú tanár bácsi, aki ezért durván fegyelmezett, és volt - kevés - aki velünk nevetett. Azért is jut eszembe talán, mert nem emlékszem olyan márciusi förtelembeszédre, amilyet most a nagy hatalmú főpolitikus megengedett magának. Ezt sokáig nem lehet majd elfelejteni, mocskával még sokáig együtt kell élnünk - de én bizony el szeretném felejteni, és afféle ráolvasásként szegezem vele szembe a "Petőfi-gyerekrigmust." 

Saját első elemis emlékem már a homályba hullt, amikor Szabó István Apa című filmjében újra hallottam. Egyházi iskolába járnak a nebulók. A paptanár a mosolygósak közé tartozik, nem fegyelmezi durván a röhögő kisfiúkat. Megjegyeztem a reverendás paptanárt játszó színész nevét: Böszörményi Géza.

1973-ban személyesen is megismerhettem, persze akkorra tudtam, hogy végzett vegyészmérnök, ugyancsak tehetséges filmíró és rendező. Gyarmathy Líviával közösen alkotott első filmjüket (Ismeri a Szandi-mandit?) ma még jobbnak látom, mint a hatvanas évek végén, 1973-ban a költő születésének kerek évfordulóján a filmgyárban is érdekes tervek szövődtek, olyan értékes eredményekkel, amilyenek ma biztosan nem készülhetnének el, és az állami propagandatévé nem mutatná be, ha figyelmetlenségből mégis elkészülnének. (Zolnay Pál tévésorozatára gondolok, és főleg Kardos Ferenc Petőfi '73) című, ma is eredetinek ható filmjére.) Böszörményi is tervezett valamit, ebben lettem volna közreműködő, talán dramaturg. Sajnos, novella- és forgatókönyv ötletem, vázlataim nem tetszettek neki, de ezt is kedvesen, mosolyogva mondta meg. Nagyon kedves embernek láttam.

1848 és Petőfi. "Nevét idézik, de szellemét nem idézhetik meg". Nem biztos, hogy pontosan idézem Babits idevágó versének kezdetét. 1923-ban írta, másik hamis kor másik hamis ünnepségei idején. Majdnem minden korszakban ócskák és hamisak a hivatalos állami ünnepségek. Most talán még hamisabbak, és még ócskábbak, mint bármikor. 1848, meg a költő persze túl fogja élni. Komor, hirtelen haragú figuraként emlékeznek rá, de látom, hogy jót vigyorog, amikor vásott kölykök röhögve rákezdik: "Petőfi Sándor gatyába táncol!" --- Bárcsak rákezdenék egy hivatalos ünnepségen...