Keresés ebben a blogban

2017. június 5., hétfő

A lenhajú június - 1.

Írta: Bikassygergel


Valamikor harminc, vagy még több éve bukkantam a címbeli kifejezésre, elfelejtettem, hol (még az is lehet, én találtam ki), azóta is tetszik. Közepén egy finom "jujúzás", érzékeny módon kellene kiejteni.

Az idei június szomorú hírrel kezdődött. Váratlanul meghalt Szabics Imre, az ófrancia nyelv professzora, nekem egyetemi társam, annak idején barátom, azóta is jó ismerősöm. A Gyergyai Albertnek szentelt konferencia, és az annak alapján nemrég elkészült emlékkönyv egyik közreműködője. Csendes diák, és csendes professzor volt, én leginkább nagy, közös nevetésekre emlékszem.

Jó lesz, ha a június vidámabban folytatódik. Talán ezért is, néhány szép zöld lombos nap után kimentem a Csillaghegyi Strandra: mert bár negyven éves folyamatos nyári emlékeimbe ott is belefért néhány ostoba bosszantás, igazán jó emlékeim vannak a sokáig hatalmas (ma egyre csökkenő) zöldterületű strandról. Elégedetten látom, hogy nem sok minden változott: a huszonhat fokos víz és a harminchárom méteres úszómedence ma is nekem való.

Sok éve egy veterán úszómesterrel, meg egy fiatal felügyelő lánnyal sokat beszélgettem - ők persze ma már hiányoznak, ahogyan néhány régi törzsvendég is, például egy Habsburg Ottóra hasonlító, és szintén Ottónak nevezett öregúr, egy Délceg Pistának mondott kortalan napozó és söröző, állítólag az akkori Kispest-Honvéd csatártehetségének a papája - meg egy agyontetovált fejesugró-matador, akinek minden nyáron más menyasszonya volt.

Június eleji évfordulós "híres emberre" most felszínesen gyors wikipédia-kereséssel sem bukkantam senkire. Azaz mégis: a kicsit fura nevű spanyol Max Aub június másodikán született a múlt évszázad elején. Régebben itt a blogban írtam Mario Benedettiről, a legnagyobbnak tartott latin-amerikai (uruguay-i) novellistáról, főleg a rövid novella, a kispróza mestere volt, magyarul alig ismerjük. Benedetti szinte egész életében emigrációban élt. 
Max Aub 
Max Aub az emigrációs lét másik bajnoka: szinte már születésekor emigráns, hiszen anyja Németországból menekült Madridba. Aub számomra azért lett már húsz éve nagyon érdekes szerző, mert akkor bukkantam Buñuelről írt nagy interjú-könyvére. Mexikóban írta, Aub és Buñuel közös választott hazájában. "Száműzöttek párbeszéde?" Kérdés azért, mennyire érezték magukat számkivetettnek Mexikóban. Öregkorukra sok betiltott és cenzúrázott művel a hátuk mögött, félig hivatalosan mindketten visszatérhettek Franco-Spanyolországba, Aub ott is halt meg, Buñuel azért mégis Mexikóban, erről bizonyára jókat beszélgetnek a túlvilágon.
A lenhajú június (meg az év minden hónapja) inspirálja őket még sokáig...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése