Keresés ebben a blogban

2017. február 24., péntek

Dance Macabre

Írta: Inkabringa


Amit nem ismerünk, az nem is érdekel és nem is lehet jó. Ezzel a mondattal minden kíváncsiságot és érdeklődést kiölhetünk magunkból. Addig szűkíthetjük a horizontunkat, hogy már az élet-halál kérdések sem férnek bele. Élet és halál együtt jár, ha valamelyiket negligáljuk, abból zűrzavarok keletkeznek. Mindkettőre volt már példa.

A farsang valójában az életet akaró, sőt követelő, egyúttal a halál elkerülhetetlenségét elfogadó vérbő vircsaft. Az európai farsang az antik görög és római hagyományokból, a középkori és reneszánsz népi kultúrából, az ősi termékenységmítoszokból és agrárkultuszokból, valamint a társadalomkritikus komédiázásokból tevődik össze. Európában a tél és tavasz közötti átmenet a természet halálának és feléledésének időszaka. Ez a farsangi mulatságok ideje, vagyis az élet és halál körforgását ünneplő időszak.
Pieter Bruegel: A Farsang és a Böjt harca
Európa-szerte elterjedt fontos alkotóeleme a farsangnak a halottas tánc, a jelképes halottas menet (pl. szalmabábuk égetése) és a temetési paródia. Itt is ősi termékenységrítusok és szatirikus-pikírt társadalombírálatok keverednek egymással. A szent és a profán vidám ütközése a farsang. A nagy járványok egész nemzedékeket és településeket sodortak el az élők sorából. A haláltánc középkori műfaja nem csak a farsangi időszakhoz kötődött, de a nagy pestisjárványokat most is őrzik az olasz karneválokon máig népszerű egykori pestisdoktor maszkok.

A farsangi halottas menetek célja és funkciója a télűzés, téltemetés. Tűnjön el a halott természet látványa és éledjen, pezsdüljön, színesedjen a világ. A temetési paródiáknak a természet életre keltésének vágyán túl nagyon erős és velős társadalomkritikus éle is volt. Kifigurázták a basáskodó és álszent egyházi és világi méltóságokat, hisz a farsang törvénye szerint a földi vagyon mit sem ér a halál előtti egyenlőségben.

A temetési szertartások kenetteljes közhelyeinek paródiáját obszcén utalásokkal és vaskos kiszólásokkal tarkították a farsangi téltemetéskor. Ősi termékenységszimbólumok jelentek meg, melyek Afrikától Szatmár megyéig mindenhol a világon ismertek. A hazai etnográfusok sokat panaszkodtak, hogy értékes folklóranyagaikat nem tehették közzé, mert az erről döntők prüdériája miatt tilos volt nyomtatásban megjelentetni az elhangzott mégoly kiváló szövegeket, vagy kiállítani egy olyan farsangi koporsót, melynek tetejét elhúzva a benne levő fabábu fallosza keljfeljancsiként kiugrik. A döntnökök nem ismerték a farsang tótágasra állított világának természetét. Holott a mondókák és népdalok is kétértelmű pajzánságokat rejtegetnek. 

A tömegkultúra és a hamis pátoszban tocsogó nemzetképzés csatájában a nagy vesztes a népi kultúra. Ma már sokan a mulatós popzenével mossák össze vagy tulipános ládán üldögélő bajszát pödrő kövületnek tekintik. A folklórt a nemzeti nagyság bizonygatására használni nagy hiba: sterilizál, sematizál, meghamisít, sarokban porosodó szent tehénné tesz egy összetett, sokjelentésű, életteli kultúrát. Vannak, akik a folklór valós értékét visszaadják, rájuk érdemes hallgatni. Például az idén hetven éves Sebő Ferencre is.

A prüdériának esett áldozatul az európai népi és karneváli kultúra legértékesebb fennmaradt gyöngyszeme, Rabelais Gargantua és Pantagrueljének magyarra fordítása is. Nem jelenhetett meg a vaskos-élces, tekintélyfricskázó szófutamok miatt. Szégyellős töredékek után a 16. században írt több kötetes műből csak a 21. században került egyelőre kettő (a Pantagruel és Gargantua) az olvasók kezébe  teljes magyar fordításban. (Írtunk róla ITT) Obszcén, sikamlós, de nem trágár és közönséges. Csillogó példája a reneszánsz magas kultúra és a karneváli népi kultúra ötvözetének. Ragyogó és irigylésre méltó szellemi szabadság lengi át ötszáz év távlatából is. Rabelais tökéletes lenyomata a farsangi hagyományoknak. Minden eleme megtalálható a magyar és az európai farsangi szokásokban. Aki ismeri a farsangi folklórt, az barátsággal olvassa majd Rabelais-t, és aki olvasta Rabelais-t, az nagy örömét leli a farsangi folklórkincsben is.

A farsangi temetési paródiák nem a halált gúnyolták, nem vonták kétségbe hatalmát, része volt az életnek. A feje tetejére állított világ vidor karikatúrája a farsang. Példa erre Rabelais Pantagrueljében a földi urak túlvilági büntetésének groteszk leírása. (A felsorolás nem szöveghűen teljes, csak válogatás.)
Nagy Sándor például vásott gatyák foltozgatásával tengeti életét. Xerxész utcai mustárárus, Akhilleusz ótvaros, Hannibál tyúkász, Antoninus lakáj, Lucullus pecsenyesütő, Hektor kukta, Parisz toprongyos, Néró kíntornás, Julius Ceasar és Pompeius hajót kátrányoztak. Artúr király kalapzsírvakaró, VIII. Bonifác pápa lábasfödél-emelgető, Sixtus pápa bujakórosok kenceficélője.

Majd ezt írja a reneszánsz Rabelais a farsang groteszk igazságának szószólójaként:
De a filozófusok és azok, akik ezen a világon szűkölködtek, a túlvilágon urak lesznek. Diogenész nagy pompában, bíborba öltözve tündökölt, jobb kezében jogart tartott, és azzal bőszítette Nagy Sándort, hogy silányul összetoldott-foldott gatyáért cserébe fahájjal kente a farát.

Rabelais a farsang jellegzetes játékos-ironikus átkozódó szófordulatait is felvonultatja:
„... kénköves, tüzes eső pusztítson, és a föld nyeljen el benneteket, mint Szodomát és Gomorát, ha el nem hiszitek e Krónika minden áldott szavát!

Aki olvasta Rabelais-t, annak ismerősen cseng az ilyen mondat:
A mi segedelmünk jöjjön a nagy szemű Jupiter nevében, aki teremtette az öreg üllőt, a báró szót és annak minden csengő-bongó szerszámait.

Ahogy ez a farsangi temetési szónoklat is Rabelais szellemét sugározza:
Azok a szent igék, amelyeknek alapján előttetek elmélkedni kívánok e szomorú gyásznapon, meg vannak írva a vénasszonyok szoknyájának hetvenedik ráncában a következőképpen. Vájja ki a holló mindegyikőtök szemét. Hajatokból pedig a gólya fészket rakjon, melyet a szélvész szerteszéjjel hordjon. Fületekre pedig süketüljetek meg. Végül egyen meg a fene benneteket.

E két utolsó idézet is Rabelais tollára való lenne, de nem ő írta. Folklórkutatók gyűjtötték Szatmár megyében és Európa más pontjain is találni ilyet. 
Élt a farsang és győzedelmeskedett a halálon is.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése