Az olasz komédia nagyjai: Toto

Írta: bikassygergel

Valamelyik tévécsatornán bukkant fel megint. Egy majdnem hatvan éves, természetesen még fekete-fehér filmben. Kedvenc szerepében: vénülő csirkefogót játszik, tőről metszett szélhámost. Rómában, a Via Veneto sarkán működik, mint "illegális parkolóőr". 

Akár ő találta fel ezt a mesterséget, akár nem, olyan komolyan veszi, hogy társaival a kereskedelmi minisztérium előtt tüntet, és pimaszul megígéri a miniszternek, hogy mától kezdve addig zaklatja, amíg az nem legalizálja az illegális parkolóőrök ténykedését. 

Toto ebben a filmben is hatalmasságok és dúsgazdagok bizalmát élvezi, sőt a legtöbbet orránál fogva vezeti. Jól jöhet a sok úri balek, hiszen Kabátfalváról megérkezik unokafivére, Peppino de Filippo, aki ugyan idősebb nála, de ügyetlenebb. Ráadásul naivan elhitte, hogy Toto mindent el tud intézni a fővárosban. 

Kicsit még igaza is van, hiszen a parkolóőrök szóvivője nem engedheti meg magának, hogy leégjen a vidéki rokonság előtt. Most már igazán zaklatni kezdi a minisztert, ezenkívül meghívatja magát és fivérét egy "édes életet" utánzó főúri mulatságra. Ott aztán hamar elszabadul a paródia: mindenki kiröhög mindenkit, nehéz eldönteni, hogy ki a legbutább, és ki nevet a végén. 

Ha jól figyelünk, Toto nyer. Vagy a régi olasz komédiák kedvelői. Pompás mulatság, közvetlenül az Édes élet világsikere után készült, és az egész filmen végighúzódik a Dolce vita több főmotívuma. Néhány jelenet egyértelmű paródia, az egész film viszont, hála a nagyszerű komédiásnak, önálló életre kel. (Az ügyes kezű Sergio Corbucci rendezte, de a Toto-filmek legprofibb rendezője, Steno sem szégyellhetné.) 

Valamikor, szegényesebb, de őszintébb időkben ilyen volt az olasz filmkomédia. Nevessünk irigykedve...