Írta: BikassyGergely
Az új magyar filmművészet nagy, szabálytalan, besorolhatatlan alakja. Máshogy látta, ezért máshogy alakította a képet, mint előbb itthon bárki. Merte megráncigálni, meggyűrni, szaggatni. Küzdött a képpel: volt hogy erőszakosan, de volt, hogy valahogy rábeszélte, elérte: áruljon el magáról többet a kép, mást, mint amit a moziban a néző látni szokott. Kezdhetném sorolni, az ellenfény gyakori használatától vagy a döntött lépmezőtől (mások is csinálták)… vagy nézzük, a kép centrumának eldugását (centrumból mellékes helyre, nagy szabadsága, sőt valahogy ’kívülre” helyezte), majdnem megszüntette - ez már szokatlanabb volt, nálunk ritka, Godard, majd Cassavettes tudta lidérces mesterfokon. Grunwalsky nem utánozta őket: magáévá tette képalkotó felfedezéseiket. Aki volt Grunwalsky-forgatáson, láthatta, hogy csak ott, a kamera mögött születik meg nála a kép, és csak ott és akkor. Nem forgatókönyvben, nem papíron, nem előbb.
Erős és különös alkotópárost alkottak ők Szomjas Györggyel. Mindketten a dokumentum-iskolából, a dokumentumfilm lényegét megismerve, a dokumentum eredendő hatalmát elfogadva dolgoztak fikciós anyagukkal is. Ezért tudtak képzett, profi színészeket amatőrfigurákkal együtt játszatni, vagy fordítva, amatőröket profi színészek közé „eresztve”, bátran és magabiztosan: mind a profik, mind az amatőrök a legjobbat hozták ki a helyzetből – és ez nem minden más rendezőnél sikerül. Óriási gyakorlatuk volt ebben a Balázs Béla Stúdióban végzett addigi munkájukkal. (Eperjes, Andorai, majd Bán János és Gáspár Sándor--- páratlan, különös remeklések, újra és újra lehet nézni...)
 |
| Andorai Péter (Könnyű testi sértés) |
Grünwalsky és Szomjas, mindketten bele mertek nyúlni a képbe, Feri gyakran a fénybe is, gyakran inkább a fény érdekelte, jobban, mint amit a fény megvilágít. Ugyanígy bántak a dialógusokkal: nem ismerek más magyar filmrendezőt, aki ennyire engedte-támogatta-kreálta és uralta a rögtönzött dialógusokat, akkor, kapásból felvett kis monológokat, akár ha némileg eltértek is a film addigi fővonalától. De nem tértek el, a dokumentarizmusra esküdött kamera uralt mindent s mindenkit, a rögtönzött dialogusok pompásan alkalmazkodtak hozzá, néha még vezethették is a kamerát… -
 |
| Bán János, Gáspár Sándor (Kicsi, de nagyon erős) |
Na, ezt kéne majd megírni, kifejteni, elemezni, és rendszerezni. (De hisz magam is többször megpróbáltam a Filmvilág-beli írásaimmal… nehogy elfelejtsem…) --- És nehogy elfelejtsem, hogy Grunwalsky Feri a barátom volt évtizedekig, hogy Párizsban többször is napokat beszélgettünk át, több Cassavetes-filmet együtt láttunk, és például valamelyik kis moziból kijöve, kis utcákon bandukolva, mindenben a groteszk humort kerestük és láttuk meg, a moziban és az utcán, Párizsban és Pesten is.
Most, hogy Szomjas után Grunwalsky Feri is meghalt, félek, az idő lett kevesebb körülöttem, meg a mély, éles humor, meg minden mozgó gondolat...
 |
| Grunwalsky Ferenc (1943-2025) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése