Írta: Inkabringa
Húsz évvel ezelőtt, 2002-ben hozta nyilvánosságra két pszichológus, Delroy L. Paulhus és Kevin M. Williams, a sötét triád (Dark Triad) elméletet. Már akkor is feltűnést keltett, konstruktív tudományos vitákat eredményezett, de igazán csak a 2010-es évek közepétől kezdtek széles körűen foglalkozni vele. Akkor jött divatba. Hirtelen sokan érezték aktuálisnak.
A sötét triád három személyiségvonás együttes megjelenése, amelyek még nem érik el a mentális betegség szintjét, vagyis szubklinikus állapotban vannak.
Ez a három személyiségvonás
- a szubklinikus pszichopátia,
- a szubklinikus nárcizmus és
- a machiavellizmus.
A pszichopátiának és a nárcizmusnak van klinikai mentális betegségként kezelt szintje. A machiavellizmus nem mentális betegségként számon tartott személyiségvonás. Többek szerint a pszichopátia egyik leágazása, de vannak olyan szakértők is, akik szerint a machiavellizmus inkább adott térben és időben az érvényesüléshez használt stratégiaként jelenik meg.
A sötét triád személyiségvonások nem a pro bono mentalitás előtérbe kerülését jelentik. Az önző önérdekkövetés, a mások érdekeit figyelmen kívül hagyó, a másokat eszközként használó érvényesülés a jellemzői. Összességében a mások feletti hatalom és befolyás iránti olthatatlan epekedésként írható le.
A sötét triádnak számos megnyilvánulási módja van, mivel a három komponens külön-külön is rendkívül variábilis módon jelentkezhet egy személyiségen belül. Például a pszichopata könnyen agresszívvé válhat, ha egóját támadás éri, a machiavellista ennél jóval óvatosabb és fegyelmezettebb, hosszútávra tervező. Ebből következik, hogy a komponensek egymáshoz való viszonya további variációkat eredményez.
A cél azonban a sötét triád minden megjelenési formájában
- a saját érdek és a saját cél mindenáron való érvényesítése,
- a dicsőséges énkép – akár másokon átgázoló – megerősítése,
- az emberi kapcsolatok eszközként való felhasználása a siker eléréséhez, és
- a felelősség folyamatos áthárítása másokra.
Mondhatnánk, hogy a sötét triád személyiségvonások szörnyű stigmát jelentenek egy embernek, de ez nem ilyen egyértelmű. A sötét triád elbűvölő tud lenni. Mindhárom komponensre jellemző, hogy lehengerlő hatással vannak a környezetükre. Legalábbis kezdetben. De később is mindig vannak hű csatlósaik, akiket a hatékonyság és sikeresség megbabonáz. Úgy tekintenek rájuk, mint akik mindent megoldanak, igazi stratégák, döntéshelyzetekben proaktívak, kemények és racionálisak. Nem véletlen, hogy a sötét triád személyiség predesztinálva van arra, hogy vezető pozíciókba jusson, és ez általában célja és legfőbb hajtóereje is. Egyszóval kiborul, ha nem állhat az első sorban.
A felszínen rendkívül megnyerőek. Hiszen legfőbb közös tulajdonsága e három komponensnek (pszichopátia, nárcizmus, machiavellizmus) a mesteri manipuláció. Nem mondható, hogy semmi empátiával nem rendelkeznek, hiszen egyébként nem tudnának mások felett befolyást szerezni. Ez azonban csak kognitív empátia, amivel pontosan bemérik mások érzéseit, ami fontos eszköze a manipulációnak, ámde hiányzik belőlük az érzelmi empátia, vagyis az őszinte együttérzés. Ahogy bizonyos empatikus képessége, úgy humorérzéke is van a sötét triádnak, de bántó, alázó, rosszindulatú, degradáló másokkal szemben, és hiányzik belőle az önirónia. A másokkal való együttműködésben ezért előbb-utóbb kiütköznek a hatalmaskodás, felsőbbrendűségi érzés, érzelmi ridegség és az agresszió különféle megnyilvánulásai.
A közösségben élő emberek szempontjából tehát rendkívül veszélyesek a sötét triád személyiségek. Hosszú távon – konkrét és átvitt értelemben is - rombolást hagynak maguk után. A legjobb az első gyanús jelre az orrukra vágni az ajtót. Minden tudós vizsgálódásban egyértelművé vált, hogy a sötét triád személyiség csak akkor tudja romboló tevékenységét kifejteni, ha a környezete ezt megengedi neki. Egy szolidáris és összetartó közösségben nem terem számukra babér.
Néhány évvel ezelőtt Scott Barry Kaufman, David Yaden, Elizabeth Hyde és Eli Tsukayama megalkotta a sötét triád ellentettjét, a fényes triád (Light Triad) fogalmát. A fényes triád képviselőire tényleg és igazán jellemző a pro bono szemléletmód.
Három komponense van.
1) A kantianizmus, amely a másik emberre nem eszközként tekint saját céljai eléréséhez, hanem minden ember számára célként nevezi meg a társadalmi/közösségi jólét elérését.
2) A humanizmus, ami az emberek méltóságát és egyenlőségét tartja szem előtt.
3) Annak elfogadása, sőt az abba vetett hit, hogy az emberek alapvetően képesek jót cselekedni.
A sötét és fényes triád nem a mesék világa, ahol a jó és rossz (sőt: Jó és Rossz) küzd egymással. Bár a küzdelem nem helytelen meghatározás. Ugyanis a sötét és fényes triád személyiségvonásai mindenkiben ott rejtőznek. Persze a szociális közeg, neveltetés, mintakövetés, szülő-gyermek kapcsolat, sőt némiképp a genetika is befolyásolja, milyenné válunk, de alapvetően rajtunk múlik, hogy melyik személyiségvonásokat helyezzük előtérbe.
A spektákulumok társadalmában élünk, ahol a materiális státuszszimbólumok kirakatba helyezése mindennél fontosabb, a legfőbb életcél. Gondolhatnánk, hogy ennek a társadalmi elvárásnak teljesítése a sötét triád személyiségvonásainak felerősítését vonja maga után. Nem tudom, hogy ez valóban így van-e. Példát és ellenpéldát is lehet említeni. A fogyasztói társadalomnak semmiképpen nem a sötét triád az alapja, hanem a konformizmus.
Az mindenképpen élmény, hogy a fényes triád képviselőire is rátalálok úton-útfélen, akiket kevésbé foglalkoztat a pénz és a pozíció, képesek egyben látni a világot, nem csak a saját önző szempontjaikra figyelnek, és ha reflektorfénybe kerülnek, inkább a holisztikus felelősségérzetüket és nem önös érdekeiket állítják előtérbe. A racionalitás rájuk is jellemző, csak kiiktatják belőle a romboló önzést. Ők határozott és invenciózus szemléletváltozást képviselnek a fogyasztói konformizmus ellenében. Válaszút elé állítják a közvéleményt, mert ezzel a szemlélettel ugyan hogyan teljesíthetők a spektákulum társadalmának elvárásai? (Avagy konformista vagy nonkomformista legyek?)
Talán azért van így, mert a fogyasztói társadalom, aminek utolsó morzsáit habzsolja a 21. század, a mindenáron való materiális érvényesülést társadalmilag jobban elismeri, vagy legalábbis könnyebben tudomásul veszi.
A sötét és fényes triád nem társadalomtudományi fogalom. Egy társadalom szerteágazó és összetett, nem is írható le egy-két találomra kiválasztott alkotóelem alapján, pláne nem személyiségvonások alapján. Épp úgy, ahogy egyetlen személyiségen belül is keveredhetnek egymással a sötét és fényes triád komponensei, sőt az egyes komponensek is több variációt mutatnak. Egyszer egy csillagász mondta, hogy a többsejtűektől kezdve (nem is beszélve az emberi társadalmakról) számára követhetetlenül bonyolulttá válik minden.
Úgy tűnik, a 21. század a kényelem kilátástalanságába zuhant. A kényelem persze az emberiségnek csak a töredékére vonatkozik, az emberiség túlnyomó többsége a kényelmetlen és kiszolgáltatott kilátástalanságot éli meg.
Mindenesetre valós dilemmának tekinthetjük – a most felvázolt laza gondolatfutamban – a sötét és fényes triád által modellált törésvonalat, ami a jelent uralni akaró önző és rideg önérdekkövetés, valamint az altruista, felelősségteljes holisztikus szemlélet között húzódik. A legnagyobb dilemma pedig annak felismerése, hogy minden rajtunk múlik. Az emberiségnek már rég nem a jelent uraló kamaszként, hanem jövőépítő, felelősségteljes felnőttként kellene viselkednie. Kellene…
