Keresés ebben a blogban

2023. március 13., hétfő

Szívszorító pécsi emlék

Írta: BikassyGergely



Nem az én emlékem. Örömteli meglepetésként Petrőczi Éva új verse - mottója szerint - "Vad Mecsek, 1944 - Cserépregény" című könyvem olvastán született. A költő nagyon régi, gyerekkori emlékét idézte fel a "Búza tér" című fejezet, vagy talán csak a tér neve, helyszíne, környéke. Legjobb, ha itt is közöljük a verset. Ilyenkor mondjuk jogosan, hogy itt nem kell kommentár, a szép vers önmagáért beszél. Mégis, hozzátennék egyetlen mondatot. Nem az én emlékem, de mostantól már az enyém is.

Egy láthatatlan siratófal…

            Bikácsy Gergely Vad Mecsek 1944, Cserépregény című könyvét olvasva

 

Volt egy láthatatlan siratófal

gyerekkoromban, otthon, Pécsett,

az akkor éppen elkirálytalanított

Kossuth Lajos utca már-már külvárosi,

a Búza térhez közel eső végén.

 

Látszólag nem a bánat helye volt ez,

nem látott imádság- s könny-özönt,

szerény kis Édességbolt cégtáblával

bújt meg, más üzletek között.

 

S nem tudhattam még akkor,

négyévesen, hogy a prominclicukor

illatú, színes üveghengerekbe

micsoda örök gyász költözött.

 

De mindmáig, csaknem

hetven év után is,

jól emlékszem arra,

hogy láttomra mindig

 

hogy fölragyogott a sápadt,

árvácskaszemű Olga néni arca,

s ujjaiban a símogatás;

szinte magába szívta

ottlétem minden pillanatát:

 

„Évikém, ugye, egy kicsit

még velem maradsz?

A szemed barna és szőke a hajad.

Ahányszor belépsz az ajtón,

mintha őt látnám, a kislányomat!”

 

Ajándék bonbonostölcsért

sodort rendszeresen

a még csak nem is édesszájú,

tudatlan léleknek, nekem,

 

akinek azt, hogy több mint tíz éve

hamuvá lett az a hasonmás gyermek,

akkor még senki nem mondta el.


Petrőczi Éva kislányként és édesanyja, dr. Nemerey Éva


A blogban korábban közzétett részletek a regényből:








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése