Egy láthatatlan
siratófal…
Bikácsy Gergely Vad Mecsek 1944, Cserépregény című könyvét olvasva
Volt egy láthatatlan siratófal
gyerekkoromban, otthon, Pécsett,
az akkor éppen elkirálytalanított
Kossuth Lajos utca már-már külvárosi,
a Búza térhez közel eső végén.
Látszólag nem a bánat helye volt ez,
nem látott imádság- s könny-özönt,
szerény kis Édességbolt cégtáblával
bújt meg, más üzletek között.
S nem tudhattam még akkor,
négyévesen, hogy a prominclicukor
illatú, színes üveghengerekbe
micsoda örök gyász költözött.
De mindmáig, csaknem
hetven év után is,
jól emlékszem arra,
hogy láttomra mindig
hogy fölragyogott a sápadt,
árvácskaszemű Olga néni arca,
s ujjaiban a símogatás;
szinte magába szívta
ottlétem minden pillanatát:
„Évikém, ugye, egy kicsit
még velem maradsz?
A szemed barna és szőke a hajad.
Ahányszor belépsz az ajtón,
mintha őt látnám, a kislányomat!”
sodort rendszeresen
a még csak nem is édesszájú,
tudatlan léleknek, nekem,
akinek azt, hogy több mint tíz éve
hamuvá lett az a hasonmás gyermek,
akkor még senki nem mondta el.
![]() |
Petrőczi Éva kislányként és édesanyja, dr. Nemerey Éva |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése