Írta: BikassyGergely
Pécsen és Mohácson, a közelmúlt idők abszurdjában játszódó történeteket írok. (Az epizódok egy része megjelent a nuuvella.hu honlapon.) Néhány abszurd jelenségre máris rábukkantam. A Mecsek az ország legsétálhatóbb hegye. Hihetetlen gazdagság lobog ösvényben és növényekben. A Mecsek flórájának-faunájának legnagyobb ismerője a Nagy Lajos Gimnázium botanika-tanára, Horváth A. O. paptanár volt. Nemzedékek dicsérték. Elfelejtették? Talán nem.
Kevesen ismerik egy pécsi városi könyvtár 1943. őszi megnyitását, melynek Csorba Győző és dr. Weöres Sándor, doktorátusát Pécsen megszerző fiatal költő lett első igazgatója. (W.S. épp a kinevezése után Budapestre távozott, hivatali munkát még könyvtárban sem tudott-akart végezni.)
A legijesztőbb felejtés természetesen 1944 júniusára és július első napjaira vonatkozik: a pécsi zsidók gettósítására. A mohácsiakkal és Pécs környékiekkel együtt kb. ötezer embert szállítottak lezárt vagonokban a német haláltáborba. A "munkát" magyar városi tisztviselők és magyar csendőrök végezték.
Kerestem mindennek nyomát némely pécsi emlékezésben. Alig találtam. A város kulturális életének, és általában irodalmának van egy legendás, rejtett, majdnem elfelejtett alakja, Bajor László kritikus. A későbbi Jelenkorban sem írt sokat, de néhány költő mesterének, tanárának tartja. A pécsi kultúra afféle szürke eminenciása. Az ő későbbi (nem túl hosszú) emlékezéseiben minderről semmi nem szerepel. Igaz, katona volt épp azokban a hetekben, bár az is igaz, évekkel később valamit tudnia lehetett volna valamiről. Nem tudott? Potomság?
Hosszabb, bővebb, részletes, a szerző egész pályáját és működését alaposan áttekintő memoárkönyv (igen, önálló kötet) Csorba Győző emlékezéskönyve, önéletrajza. Évtizedekkel ezelőtt jelent meg.(Csuhai, akkor fiatal irodalmár beszélget vele, több száz oldalon át.) Csorba Győzőt nem kell bemutatni. Városi hivatalnok volt 1943-ig, onnan kezdve könyvtáros, majd a Jelenkor egyik vezető munkatársa. A legenda szerint egész életében két hétnél több időt sohasem töltött a városon kívül. Maga is jelentős, becsült költő, Weöres Sándor és mások baráti munkatársa. Élet-elbeszélése alapmű. Pécs irodalmi életét jobban sehol sem lehet megismerni. Minden benne van, ami a város kultúráját illeti. Személyek, események, lap- és könyvtár alapítások, minden. --- Csak 1944 júniusáról nem tesz említést.
Ötezer embert elhurcolnak, vagyonukat elrabolják, lakásukat az állam lefoglalja, de magánfosztogatók is derekasan, sebesen rabolnak, zajlik a város történetének pár szennyes emlékű hete.
Csorba Győző erről nem beszél. Lehet, hogy tán emlékezne valamire, de az életút riportere, az ifjú Csuhai sem kérdezi. Sokat és jól kérdez, erről semmit. Így aztán ebben az értékes, mellőzhetetlen pécsi élet- és kultúrtörténetben nagy fehér folt marad. Titokban marad? --- Nem tudok mást mondani, pláne kérdezni. Kérdezzenek a pécsiek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése