Írta: Inkabringa
Tél van. Nem a kedvenc évszakunk. Mi is szívesen aludnánk téli álmot, mint emberőseink, de most már nem lehet. Ezért aztán nekünk mindenféle praktikáink, magánünnepeink és szertartásaink vannak, melyek minden évben átvezetnek minket a tavaszba és a nyárba.
Most járvány van, ami megdermeszti és fenyegeti az emberiséget, de a kútba esett magyar kedély ideje nem ezzel kezdődött. A karnevál offline ünnep, az utcákra kitóduló egymással keveredés fesztelen ünnepe. Idén sem lehet karneválozni a világ nagy részén, itt meg egyébként sem szoktunk. A tavalyi nyár mégis megadta nekünk az offline boldogság felismerését, és mindenki másnak is, aki ezt eléri, baráti üdvözletünket küldjük.
Tavaly nyáron akadtam rá a calypso zenére és táncra is. Már nyáron arra gondoltam, hogy a calypso tökéletes lesz a téli dermedtség oldására. Most tehát olyasmiről írok, ami fényt hoz a téli sötétségbe, átjárja a karnevál szelleme, és – talán épp ezért - nem esik szó róla széles e hazában. Aki komoly, decens és összehúzott szemöldökű témára vágyik, annak majd máskor teszünk a kedvére.
A calypso őshazája Trinidad és Tobago, a karibi térségben levő szigetcsoport. Nobel-díjas írót is adtak a világnak V. S. Naipaul személyében. Egykoron őslakos amerikaiak (indiánok) lakhelye volt ez a föld, de aztán 1498-ban kikötött itt Kolumbusz és megjelentek a fehér európaiak. Először a spanyolok, aztán sorra a többi európai náció. Sosem szoktam a világfelfedező európai hódítást büszkeséggel emlegetni, most sem teszem. Rabszolgák tömegeit hurcolták a karibi térségbe Afrikából. Indiából olcsó munkaerő áramlott ide tömegével. Mindmáig az afrikai és indiai eredetűek adják az ország túlnyomó többségét. Az őslakos indiánok (arawak, taíno) mára nagyon megfogyatkoztak, de még léteznek.
A 19. század elején Trinidad és Tobago brit gyarmat lett. Az ország hivatalos nyelve mindmáig az angol. A gyarmati korszak nem volt mesedélután az itt élőknek, de ők mégis valami életteli csodát hoztak létre: ez a calypso.
A calypso afrikai gyökerekig nyúlik vissza. A Nyugat-Afrikából behurcoltak hozták magukkal hagyományaikat. A „kaiso” egy énekelt kommunikációs volt az afrikai törzsek között. Ez a karibi rabszolgaságban is továbbélt, mindig voltak olyan énekesek, akik szószólói lettek közösségüknek. Nem egyszer az ültetvényes rabtartóik csúfolására használták ezt a zenei kommunikációt. A gyarmatosítóknak ez sokáig fel sem tűnt, mert semmibe vették őket. Végigkísérte a calypso zenét, hogy mindig volt benne egy fricska az aktuális hatalmasok felé.
A karneválokon már a 19. századtól kezdődően calypso versenyeket tartottak. A calypso előadója (calypsonian) a karneválok elengedhetetlen szereplője Trinidad és Tobagóban. A calypso előadók nevei is a karneváliak, mint például Lord Invador, Roaring Lion, Lord Pretender, Atilla the Hun, Mighty Panther, Sir Lancelot.
A calypso zene az afrikai, karibi és európai hagyományokat is magába olvasztotta. Húros, ütős és csörgő hangszereket használ. Könnyed, laza, életvidám, mulatságra és táncra termett zene. A napfényben riszálás zenéje. A calypso tánc is ilyen, mindenféle furfangját megtanulhatjuk, de a lényege mégis az önfeledt és megállás nélküli csípőriszálás. Akinek ez megy, már csak calypso zenére van szüksége, és karibi karnevált varázsolhat a tél kellős közepébe.
A calypso, a zene és a tánc mellett, a szöveg miatt is unikális. A calypso dalokat angolul éneklik, hiszen az angol az uralkodó nyelv a 19. század óta Trinidad és Tobagóban. A calypso versenyek 20. század eleji résztvevői egymást túlszárnyalva igyekeztek olyan szövegeket írni, ahol angoltudásuk legjavát mutathatják meg. Ez a fentebb stíl volt a Rococo English. Az is megesett, hogy Shakespeare-t idézték, vagy rá utaltak a dalaikban, hiszen angolul tudni Shakespeare miatt érdemes. A többi csak marketing.
Az első teljes egészében angol nyelvű calypso dal a Governor Jeminghem volt (szerzője Persecutor) 1898-ban. Az angol nyelv használatára azért is volt szükség, mert a szponzorok és kiadók csak így álltak szóba a calypsonianokkal. Ám ezt karneváli frivol pimaszsággal szembe is fordították a hatalmaskodókkal. A dalaikban gyakran bírálták és fricskázták a hatalmi elnyomás módozatait vagy a korrupciót. A cenzúra serényen ritkította ezeket a dalokat – minden siker nélkül. Általában a profán, obszcén, szókimondó stílusra, frivol gúnyolódásokra hivatkoztak. A calypsonianok kivédték ezt is. Az 1930-as években Roaring Lion egyik betiltott dala miatt tréfás levelet írt a hatóságoknak, hogy hat másik dala is van, aminek 19. század eleji brit versek a forrásai. A cenzorok nem látták át a tréfát. Nem élt bennük a karnevál szelleme.
A calypso olyan, mint a Magyarországon is ismert, és egykoron népszerű kuplé. A könnyed zenei stílusba nem egyszer kőkemény társadalomkritikát bújtattak.
A calypsonian a karibi Balassi Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén. Hírt ad a közösség szűkebb és tágabb környezetének történéseiről, csak a calypsonian mindezt frivol fricskával teszi. Ha a történészek belefáradtak a levéltári források olvasásába, hallgathatnak calypso dalokat a korszak kutatásához.
Mint Mighty Sparrow-tól a Jean and Dinah és a Slave vagy Lord Pretendertől a Human Race. De Mighty Sparrow dalt írt Martin Luther Kingről is és megénekelte Kennedy életét és halálát (Kennedy and Khruschev és Death of Kennedy). Sir Lancelot a hidegháborús vacogásban az atomenergiáról írt egy zseniális calypso dalocskát (Atomic Energy). Atilla the Hun Dynamite című dala is beleillik ebbe a sorba, és ő énekelte meg Roosevelt elnök 1936-ban Trinidad és Tobagóban tett látogatását is (Roosevelt in Trinidad).
 |
| Lord Pretender |
Trinidad és Tobago 1962-ben felszabadult a gyarmati sorból, és az 1960-as években a calypso zenében is nagy lépést tettek előre, mert először lépett színre és lett sikeres egy nő calypsonian. Ő Calypso Rose. Tavaly ünnepelte 80. születésnapját. Borzalmak történtek vele az életében, és mégis derűs, békét sugárzó ember maradt. A minőségi élet itt kezdődik. Ő sem kerüli a társadalmi igazságtalanságokat dalaiban. Az Abatina látszólag egy könnyed tánczene, de a szövege a nők bántalmazásáról és a nők elleni erőszakról szól. Calypso Rose a WOMAX és az ENSZ által díjazott előadó, aki valóban minden elismerést megérdemel. Nem kérdés, hogy ő a calypso királynője (Calypso Queen). Legyen hosszú életű ezen a Földön. Nem árt, ha él közöttünk néhány bölcs ember is.
Az 1930-as évektől néhány calypsonian koncertezett az USA-ban. A világsikert a műfajnak az 1950-es évek hozta meg, amikor főként Harry Belafonte népszerűsíteni kezdte a calypso stílust, de mondhatjuk úgy is, hogy világhírűvé tette őt a calypso. King Radio Mathilda című dala világhírű lett Harry Belafonte feldolgozásában. Ahogy Lord Invader Rum and Coca-Cola című dala az Andrew Sisters feldolgozásában vált világslágerré. A kiváló calypsonian Mighty Panther Barbados Carnival című dalát kihagyhatatlan élmény meghallgatni az úgyszintén kiváló Dizzy Gillespie feldolgozásában.
Az 1970-es években Lord Shorty a soca stílussal új színt hozott a calypso zenébe. Az afrikai zenét az észak-indiai zenével keresztezte (Indian Sing). Manapság pedig David Rudder a calypso sztárja Trinidad és Tobagóban. Aki a Bahia Girl-re riszál, minden bizonnyal ráérez a karibi karnevál szellemére a januári télben is.
Végezetül pedig, a világban élő emberekkel való együttérzés felélesztésére jó eszköz lehet, sőt himnusszá is kinevezhetnénk, Lord Pretender Never Ever Worry című dalát. A nehéz időkben is tartanunk kell magunkban az életkedvet, mert enélkül sem magunkon, sem másokon nem tudunk segíteni. Calypso tánc a januári fagyban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése