Írta: BikassyGergely
Spiró új könyve (Malaccal teljes éveink) érdekes kis kötet három, rokonságuk ellenére egymástól kicsit (vagy erősebben) eltérő esszével. Hozzám a címadó, első írás áll legközelebb. Valószínűleg több régi félkész szövegének egybeötvözése fiatal koráról, egyetemista idejéről, az ELTE Eötvös Kollégiumában töltött bentlakó éveiről.
Tele van iróniával és humorral, azzal a sokrétűen hullámzó érzéssel, amely a régi, nem mindig jól és könnyen elviselt dolgoknak az utólagos becsülésével, sőt szeretetével vegyül. Spirónak, így fél évszázad múltán minden tetszik, amit ott élt át, rossz vagy jó, egyre megy, minden nagyszerű, főleg amit a kívülálló rossznak láthat - nagyszerű, mert az emlékező így akarja érezni. Akkor is így érezte? Mindegy: az olvasó csodálja és bámulja ezért. Mindenesetre, aki megérteni, kicsit átélni, netán megírni szeretné a híres Kollégium hatvanas évekbeli történetét, ezután Spiró emlékeihez kell fordulnia.
Részletesen szól a "Kilencek" néven ismert költői csoportról. Legtöbbet és legszemélyesebben Utassy Józsefről és Rózsa Endréről. Utassyt nem, de Rózsa Endrét mára elfelejtették, és csak az egykori kortársak tudnak róla. Mivel néhány évig közeli barátok voltunk, megörültem alakja felidézésének ("szomorúan megörültem", ha mondhatom így.)
Rózsa Endrét a Bella István és Asperján György szerkesztette, nagy visszhangot kiváltott, részleges betiltással büntetett egyetemi irodalmi nap, a Tiszta Szívvel első negyedévi számának készültekor ismertem meg. Az ott közölt fiatal költők versei közül az övéi tetszettek legjobban, bujkáló tragikumot, erős szomorúságot, játékosan erős képi világot fedeztem fel bennük. Akkoriban, ahol csak lehetett, szóban és írásban gyakran idéztem Az elsüllyedt csatatér című nagy versének első sorait: "Sosem halunk meg ezen a csatatéren / Mert nem csatatér ez, s mi nem harcolunk"... Sokan éreztük így, és ő élesen, maradandóan megfogalmazta.
 |
| Rózsa Endre (1941-1995) |
Most előkerestem első, vékony kötetét (Kavicsszüret), épp ötven éve, 1970-ben jelent meg. Rózsa Endre - Bandi - nem élt hosszú életet: magán- és közéleti viszontagságok után végre hozzá méltó foglalkozást talált (ha jól tudom, a Móra Kiadónál, Kormos István mellett) - de épp ekkortól már nem álltunk kapcsolatban. Első feleségétől (Vörös Évától, akit jól ismertem, kolléganőm volt) elvált, innen kezdve semmit nem tudtam róla. Fájdalmas öröm, hogy Spiró most felidézi a Tiszta Szívvel időszakát, és közel hozza Rózsa Endrét. "Szemérmesen személyes, filozófikus képekben dús, el-elfúlóan pulzáló nagy líráját alig méltatták figyelemre" - írja. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése