Kukovetz Nana tehetsége és halála

Írta: BikassyGergely

Nem volt szép halála. Horthy vitéz tisztjei száz éve, augusztus elején gyilkolták meg. Két hónappal túl vagyunk a bestiális tett századik évfordulóján, de emléke bármikor főhajtást érdemel.

Nana, a fiatal festőnő egy ideig Párizsban élt és tanult, festett. Nemrég érkezett haza Párizsból. Szeged mellett, talán Szatymaz közelében telepedett le, és festőiskolát alapított nála is fiatalabb tehetségeknek. Szegeden a várost megszálló francia főhatalmasság már tavasztól engedélyezte a fehérterror későbbi vitézeinek gyülekezését, az „ideiglenes fehér kormány” katonai vezérkarának ottlétét. Nyáron, több előző ideiglenesek után Horthy vette át a parancsnoklatot. Most még a városban sincs semmi hatalmuk, minden percüket a franciák ellenőrzik. Majd ők, a franciák adnak vitéz Horthynak engedélyt, hogy mikor induljanak. Hova majd hát? Budapestre, ha a megszálló románok kivonulnak onnan. Pest és Buda messze van, főleg, ha a kivonuló román katonák útvonalát el kell kerülni. Nem, nem, katonákkal, más fegyveresekkel nem akarnak találkozni. Azok még visszalőhetnének...

Kukovetz Nana:Városrész

Nana, a festőnő még május elsején (és talán máskor is) bejárt Szegedre, és röpcédulákat osztott, meg forradalmi plakátokat festett az utcákon, a francia megszálló csapatok észak-afrikai katonáit zavarta velük. Sokan megbámulták. A francia parancsnok néha elküldte, a Horthy-katonák csak nézték, és káromkodva gyalázták. Nekik a káromkodásra volt csak engedélyük. Macsók, munka nélkül...

Augusztus másodikán, amikor a románok megszállják Budapestet, a szegedi magyar tiszt urak végre engedélyt kapnak, hogy induljanak. Lelkes nemzeti tenni vágyással el is indulnak: első útjuk a közeli Szatymazra vezet, valamelyik nemzeti érzelemtől túlbuzgó tiszt (talán maga a híres Prónay?) javasolja, hogy büntessék meg kicsit a pimasz festőnőt. Most már nem ellenőrzik őket a franciák, suhogjon a korbács, a bikacsök, szúrjon az a nemzeti szurony!

Horthy Miklós Szegeden

Ellenálló katona sehol, tehát minden faluban és kisvárosban civileket „büntetnek”. Erről sokat írtak, sok tanú beszámolt róluk. Azt talán alig tudják, sem történészek, sem olvasók, sem senki, hogy a Prónay-vitézek első áldozata Kukovetz Nana, a festőnő volt, aki festőiskolájának házából csak a közeledő lovasok láttán kezdett menekülni. Némely emlékező szerint menekülés közben lőtték agyon, mások szerint félholtra verve becipelték a község főterére, és válogatott kínzások után ott akasztották fel... Juhász Gyula cikket írt volna az esetről, persze nem merték közölni. A költő is félt, Juhász Gyula ellen is hajsza indult. De akkor már a vitézi magyar gárda messze járt, Alföld, majd Dunántúl: mindenhol méltók maradtak a vitézi névre.

Kevés emlék maradt Kukovetz Nanáról: Szegeden, messze a belvárostól egy kis utca neve (nem tudom, maradhat-e a mai Horthy-korban), és az egyik szegedi képtár falán néhány festménye. Remélem, fennmarad a neve és a festményei.

Kukovetz Nana: Római táj