Az élő Vekerdy Tamás

Írta: BikassyGergely


Október kilencedikén meghalt Vekerdy Tamás. Különleges ember volt, bár nyilván tiltakozna ez ellen. A legnagyobb magyar gyermekpszichológus. Ezt is elutasítaná. Szerencsére nemcsak nincs közöm a gyermekpedagógiához- és pszichológiához, hanem semmit nem is értek hozzá.

Vekerdy Tamást csak későn ismertem meg személyesen, hosszú évekig, mint a "nagyközönség", tévés és rádiós előadásait hallgattam. Azért hallgattam egyre nagyobb érdeklődéssel, mert nem dicsérte az iskolát, hanem az iskolák hibáit, sőt egyenesen a bűneit hangsúlyozta: a magyar nyilvánosságban ő mondta ki először, hogy az iskola általában káros, kártékony, rosszat tesz a gyerekeknek.

Vekerdy Tamás (1935-2019)

Sok gyermekneveléssel foglalkozó könyve van, mindegyiket nagyon sok szülő olvasta, sajnos, talán nem elegen. És egyáltalán nem értett vele egyet minden szülő. Nyilván rég jártak iskolába. Igaz, én még régebben - és így sem tudom feledni károkozásait. Nálam, sértett embernél, nincs bocsánat.

A blogban nemsokára majd közzé teszem egy fiatalkori regényéről írt, a Népszabadságban is megjelent írásomat.Az a bizonyos regény nem gyerekekről, nem az iskoláról, és nem a pedagógiáról szól.  Vekerdy írónak és költőnek készült, van például egy hosszú és szabálytalan Széchenyi-drámája. Regény, versfolyam, drámatöredékek. Remekmű. Alig méltatták, épp hogy (elkésve) megjelent, játszani nem akarták, eszébe sem jut senkinek. Ismétlem: remekmű.

Mint mondtam, semmi közöm a gyermekneveléshez és a kisiskolásokhoz. Csak annyi közöm van, hogy engem is meggyötört, főleg a gimnázium. Pedig semmi különlegesen, kirívóan rossz nem is történt velem, nem buktattak meg, kirúgni sem akartak. Akkor is rossz volt minden. A tanárok is rosszak voltak, de az iskola maga, az iskolarendszer még rosszabb. Több híres és kiváló ember írt erről a budai Rákóczi Gimnáziumról ünnepi és hálásan köszöntő, zengedelmes emlékezést. Én hálátlan vagyok, bár sok gyötrés után az utolsó hónapokban (vagy csak hetekben?) már a jó példák közé "emeltek": éppen ezért vagyok hálátlan, hogy a kései dicshimnuszra is fütyülve felszabadultan szidhatom és utálhatom ezt az iskolát. Meg az összes többit.

Ezzel köszöntöm a halála után is élő Vekerdy Tamást.