Keresés ebben a blogban

2019. február 4., hétfő

Márai Sándor a Zárda utcában

Írta: BikassyGergely


1954-ig hívták ezt az elég széles és egyenesen a Rózsadombra emelkedő utcát Zárda utcának.
Zárda utca
Azóta Rómer Flóris utca. Senki ne kérdezze, miért addig, és miért a tisztelete érdemlő Rómer Flóris, akinek gyerekkoromban a furcsa neve miatt figyeltem fel az utcájára. Mostanában sokat mászkálok arra, föl-le a dombra, oda-vissza jó másfél kilométer. Ezért nemrég kikerestem a lexikonban: német nevét a '48-as szabadságharcban dacosan Római Flórisra változtatta, és a bukás után talán még ezért is súlyosbították a büntetését (katonaként küzdött). Hosszú börtönévek után folytathatta épp a forradalom előtt kezdett tudományos munkáját: elismert archeológus lett (ha jól emlékszem a lexikonra). A Római névről rég lemondott.

Két irodalmi nevezetességre bukkanunk az emelkedő úton. Eléggé fent, a jobboldali járdán, a német nagykövet hatalmas villája előtt Ottlik Géza-emlékpad: a Hajnali háztetők egyik helyszínét jelzi a pad felirata.

Kicsit lejjebb, egy jelentéktelen bérház falán szinte eldugott emléktábla: itt élt 1945 és '48 között Márai Sándor. Ezt talán kevesen tudják, én biztos nem tudtam, pedig még a rendszerváltozás előtt buzgó Márai-olvasó voltam, antikváriumban vadásztam könyveire.

Mint mindenki, én is csak a Krisztinavárosi lakására, a Mikó utcára emlékeztem, nem véletlenül, hiszen ezt az utcát és környékét gyakran emlegette írásaiban. Közel lakott Kosztolányihoz, nem tudom, zavarta-e kicsit a hiúságát, mindenesetre a közelséget soha nem említi. Mindkettejük lakását és házát teljesen lebombázták, ezért kellett a háborút túlélő írónak sürgősen új lakhely. 

Most jelent meg új, teljes szöveggel Márai több kötetes Naplója, ott talán ír valamit a Zárda utcai lakásról, én nem emlékszem rá a régi kiadásokban. Valószínűleg nem szerette, ahogy olvasom, kis szükséglakásnak számított. Az ostromot Leányfalun élte át, orosz katonák ugyan beszállásolták magukat szép nyaralójába, de legalább itt nem bombáztak. Erről sokat írt. A Zárda utcáról, mondom, nem emlékszem. Lehet, hogy hosszú emigrációjában sem elevenítette fel képzeletében, csak a Krisztinavárost.
Az egykori Zárda utca sokat vesztett szépségéből. Sok villája elhanyagolt, majdnem romos, és üresnek látszik. Nyáron, ha nagyok a lombok, szép lehet így is. Megnézem majd, és addig is szorgosan járom az utat, fel és le. Az üres kertek egyikében harsányan és harcosan mindig felugat jöttömre egy kutya.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése