Írta: BikassyGergel
Szándékosan furcsa, sőt suta ez a cím, nem bánom. Ő a film-avantgarde talán legérdekesebb rendezője. Egyáltalán nem hiszem, hogy most, 96 évesen meghalt, ugyanis az ilyen szabálytalan zsenik vagy meghalnak húsz évesen, vagy nem tudnak soha meghalni. Jonas Mekas az utóbbi: ha vagy ötven éve már nem halt meg, akkor most századik évéhez közeledve nem akarhat, és nem is tud meghalni. Ez így igazságos. Hasonlóan, mondjuk, a dokumentarizmus másik zsenijéhez, Joris Ivenshez.
 |
| Jonas Mekas (1922-2019) |
Litvániában született és élt a német, majd szovjet megszállásig. Ilyen ország és nyelv nem létezik, vagy ha véletlenül mégis, akkor sürgősen meg kell szüntetni - ebben német és szovjet megszállók tökéletesen egyetértettek. Irtották is felváltva, szorgos buzgalommal a litvánokat, valamint az ott vesztükre nagy számban élt zsidókat. Az ifjú Jonas és Adolfas Mekas (két testvér, nevük nem kitaláció: "Jonas és Adolfas") együtt menekültek 1944-ben. Nem lehetett sok esélyük az életre. Már az is csoda, hogy addigra nem pusztultak el. Németországban mindenesetre azonnal büntetőtáborba kerültek, de a nácik bukása után ugyanott még egyszer bezárták őket. Csak 1949-ben érkeztek New Yorkba. Jonas még litvánul kezdett verseket és novellákat írni, Amerikában már angolul írt... Filmezni az akkor feltalált újfajta kézikamerával... - ... de a lexikont itt bezárom, minden jobb lexikonban tovább olvasható.
Két személyes emlék. 1965-ben, húsz, vagy alig több évesen láthattam magyarországi nem nyilvános vetítésen első remekművét, a hatvanöt perces Brig-et. A Brig szó a sokáig leggyakoribb hadihajó-fajta neve, Verne regényekben állandóan szerepel. Mekas remekműve rekonstruált dokumentum, egy szigorúan dokumentáris színmű nyomán. Ötvenegynéhány év múltán sok kameramozgásra nem emlékszem, lehet hogy nincs is benne. A Brig egy tengerészeti büntetőintézmény börtönhajója. Adja isten, hogy fent legyen a Youtube-on, most nem ellenőrzöm, majd a cikk befejezése után megnézem, ha lehet. 1965-ben, az akkori Filmintézet vetítőjéből szédelegve jöttünk ki - ilyen is van? Ilyen kegyetlen büntetőbörtön, és ilyen kegyetlen dokumentumfilm?
Valamikor 1991-ben vagy '92-ben a Toldi mozi több napos rendezvényén kisebb (vagy nagyobb?) életmű-sorozatot szenteltek neki. A film egyik feltalálójának számított, név a régmúltból, már akkor is, mintha a Balázs Béla Stúdió vendégeként Lumière-ék, vagy Méliès lépett volna a színpadra. Kortalanul és örökkévalóan. Állítólag ő maga hozta személyes poggyászként filmjeit erre a filmhétre. Ha legenda, akkor is jellemző. Kár, hogy régen felszámoltam Örökmozgós meg Toldi mozis műsorfüzeteimet, most nagyon jól jönne...
Több könyve is megjelent, majdnem mind francia fordításban is. (Sejtem, több más nyelven szintén.)
Önéletrajzának címe magyarul: "Nem volt hova mennem".
Úgynevezett "moziforgalmazásban" soha nem vetítették filmjeit. Akit érdekel, rendelje meg a könyveket, vagy kutassa a hazai angol könyvesboltokban, ha van ilyen, a filmeket meg nézze a Youtube-on. Viszont, aki "közösségi élményre vágyna", na az nem megy, az lekéste a hatvanas éveket.... De hátha mi nézők is száz évig élünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése