Keresés ebben a blogban

2018. április 11., szerda

Kedv és nem kötelesség: Petri György – Citátumok 16.


Nehéz az elmúlt napok eseményei után megszólalni.
Van egy alapképlet: egy társadalomnak nem hegemóniára, hanem koherenciára van szüksége. Az utóbbi fogalom a társadalom mentális egészségének feltétele, az előbbi fogalom meg a nagy magyar valóság. Megint csak ideírjuk, a társadalom tagjainak ki kell lépni a belterjes és komfortos buborékokból, egymást kell támogatni, egymással kell szóba állni, egymást kell megérteni, és nem csak a kirakatban állókra figyelni. Akkor mindjárt megváltozna a kirakat is. (Erről ITT és ITT írtunk.)
Petri György (1943-2000)
A magyar költészet napja van ma. Ezen a napon Petri György verseiből idézünk, aki idén lenne 75 éves. Született a háborúban és meghalt a békében. Élete túlnyomó részét egy autoriter országban élte le, ezt utálta, s bár kényelmesebb lett volna, nem vált simulékony alattvalóvá, lett inkább karcos kritikájú, nem alkuvó számkivetett. Vajon mit szólna a mai Magyarországhoz? Nem lenne kedve hozzá. Untatná, mert még mindig olyan, amiből neki már negyven évvel ezelőtt is elege volt. Az alábbi sorokat most is írhatta volna.

A citátumok ezúttal Petri György verseiből következnek. Ahol versrészletet idézünk, a zárójelben levő címre kattintva a teljes vers is elolvasható.

÷ ÷ ÷
Nem, robbanás nem volt, csak összeomlás.
Csak soká, nagyon soká, tolongva üledt le
a nyirkos, sűrű por.
Vagy inkább nincs egyéb, csak e tolongás?
A nedves, duzzadó tülekedés?
Szétesése az épített világnak.
÷ ÷ ÷

„ …………………………………………………………………..
omló káprázatok, felsült remények –
Meddig győzi az ép ész televénye
emészteni a rideg törmeléket?
(Vörösmarty)
÷ ÷ ÷
Mint lépcsőzugban a pormacska:
gyűlik puhán a korszak mocska.
(Hírösszefoglaló)
÷ ÷ ÷
Előlép Andrzej:
Sok beszéd nem kell,
harcoltam hatalomért,
gürcöltem nyugalomért,
de éj-s-nap zúg a tévé
mint rosszul lehúzott vécé,
s úsznak a csészelében
a kommentátorok.
Félek, hogy fölrobbanok.

A Főtitoknok erre a hangra
kirohant a márványgangra,
haragjában kis híján beizélt,
benyakalt egy kis Courvoisier-t,
s energikusan visszatért:
„Folyton laknátok, jóllaknátok,
takarodjatok el, ti átkok,
kik ellenségeink malmára
hajtjátok a nehézvizet.
Omolnak a szirtek, s ti szartok,
örökké csak élni akartok!
Hogy kik az ellenségeink?
Akik nem mi vagytok!
Ti, mind!
÷ ÷ ÷
Zuhog az ész
a gazdátlan tényrakásokra.
(Építkezés)
÷ ÷ ÷
Csöndet magunknak!
Miért gondoljuk, hogy ilyen ocsmány
korszak nem volt még? Miért ne lett volna?
Feleljünk magunkért.
÷ ÷ ÷
A világ: működőképes rendetlenség.
A világ: elvan.
Kifordítom-befordítom: mégis világ a világ.
De akkor miért muszáj
folyton „lépnünk”?
÷ ÷ ÷
Ne szólj szám, nem fáj fejem.”
De akkor meg minek
a fej, a száj?
(Mentálhigiénia)
÷ ÷ ÷
Rettenthetetlen hülyék kora jő.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni:
a szikla óhatatlan visszafelé görög.
(Sziszifosz visszalép)
÷ ÷ ÷
Nagy kérdés: hogy lehet tovább
rontani a javíthatatlant;
a körülmények mostohák,
s alulról fűtik már a katlant.

Egy rossz ötlet egyszer „bekattant”,
lendkerék forgatja magát;
tudjuk mindennek az okát,
megbontjuk a megbonthatatlant –

Mint a bohóc vagy mint a pék,
mindenki tudja szerepét,
ki zsemlét süt, ki viccet el

- nagy mulatság lesz így az élet –
miért is van, hogy mégis félek?
Kérdezek. Senki nem felel.
(„Jövőkép”)
÷ ÷ ÷
Kár érte? Talán. Felnőttek vagyunk.
Mi magunk pelenkázzuk az agyunk.
÷ ÷ ÷
Nézz szét ezeken a.
Ezt mind én hagytam abba.
Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni.
(Büszkélkedés)

÷ ÷ ÷
Térjünk vissza az útra.
Ha szórakozottságunk szóra bírja
a szóra nem érdemest – nem az út hibája.
Mondjuk: Az út érdekes. Az út szép.
(Valóban az.) Járjunk és lélegezzünk.



Petri György művei elolvashatók a Digitális Irodalmi Akadémián. (A blog bal oldali sávjában is elérhető.)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése