Dithirambikus körmenet

Írta: Inkabringa

Két ünnepnek van most ideje. Az egyik ünnep tucat holmivá degradál egy különleges emberi érzést, ezért semmi értelmét nem látom. A másik ünnep a tucatembert érző-gondolkodó teremtővé emeli, és belesajdul a szívem, hogy nálunk nem létezik.

Valentin-nap van. Az egyik leggiccsesebb „ünnep” e kies honban. Plüssmaci hasára hímzett bársony szívecske. A Valentin-napi bóvlidivat ellenében most citátumok következnek Szentkuthy Miklós életművéből. Kacifántos a stílusa, emojikkal nem leírható, de nőknek és férfiaknak az ilyen sorokért és gondolatokért érdemes megtanulni olvasni.

„Nem érezzük-e a szerelmet néha semmi egyébnek, mint egyetlen kéjideg egyetlen rándulásának, s a legpártfogóbb jóakarattal sem tudunk egyebet látni benne? S nem érezzük-e a szerelmet máskor a bonyolultságok bonyolultságának, a logikai és természeti önellentmondások zűrzavarának, pszichológia és teológia őrült gobelinjének?”
(Fejezetek a szerelemről)

„Ismertség és ismeretlenség finom kémiája: ez a szerelem egyik legfontosabb része.”
(Fejezetek a szerelemről)

„Van-e szebb kifejezője a szerelem táj-jellegének, mint halálos csöndben a női arc?”
(Fejezetek a szerelemről)

„A séták a lánnyal tulajdonképpen dithirambikus körmenetek; a beszélgetések Plotinus-hallucinációk – vagyis az egész szerelmi állapot állandó hídépítés: a csillogó ív az életen kívül levő ösztön alaktalan tüzéből szikárlik elő, és átrepülve fehér iramban az élet széles folyamát, a szimbólumok üres rámái között hull ismét alá, túl az életen.”
(Prae)

 „… a „szerelem”: valami nagyon erős, halál mellett legerősebb titok az életben, érthetetlen (talán értelmetlen), igen-igen középpont, szinte testünkben testünktől idegen hatalom, Madame Minden és Szenyorita Semmi forognak örökké körülötte, és éppen ez az abszolút rejtélyesség és leírhatatlan ereje a fő-fő oka annak, hogy a Nagytermészetben (és az emberben) oly mérhetetlen sok ellentmondó és kísérletező változata van.”
(Szent Orpheusz Breviáriuma)

Kép: Jaco Putker

A másik ünnep a farsang, ami a mai napon, hamvazószerdán véget ért. Össztársadalmi szinten az idei farsangi időszak olyan volt, mint eddig mindig: rettentően unalmas.

A farsang elemi ereje és lényege pedig épp ez: az egyszerű földi halandók világfelforgató világteremtése.A karnevál szelleme és a szerelem ugyanabból a forrásból fakad.

Az idei farsang idején vesztettük el a farsangi szokások jelentős kutatóját, Ujváry Zoltánt. Ujváry professzor szerint a folklór mesebelien szép és ezernyi szálból álló szőttes, ami összeköti a Kárpát-medencében valaha is élt népeket. Érdekes adomái voltak a honi folklórkutatás buktatóiról, gyakran évtizedekre a prüdéria áldozatává váltak mégoly fontos kutatói eredmények is. Prűd az, aki nem ismeri a világmítoszokat, mondogatta. A bulvár meg olyan kapcsolatban van a világmítoszokkal, mint a hazai Valentin-nap a szerelemmel. Ujváry professzor a mára teljesen elfeledett farsangi népszokásokat, maszkos népi játékokat kutatta. Érdemes olvasni a könyveit. Élni tanítanak. Ő már az égiek karneváli szellemei között van.

A karneváli időszak utolsó napjai a világ számos helyén vidám és frivol ünnep. Szép is lenne, ha egyszer kis hazánk is erre az útra lépne, hiszen már annyiféle útra lépett, egyszer ezt is kipróbálhatnánk. Végre nem a kirakatban álló hatalmasokról szólna egy országos ünnep. 

Farsang idején az istenadta nép egymásra figyel. Ez a „démosz szabad, szatirikus, kritikus kitörése”, ahogy Szentkuthy írta. A hétköznapi halandó emberek szellemes játéka, „önmagának egy másik szabad (kötetlen) megvalósulása, saját újjászületése és jobb elvek szerinti megújulása”, ahogy Mihail Bahtyin, a karneváli szellem teoretikusa megfogalmazta. Túlkapások lehetnek, vélik az ellenzők. Az engedelmesen belenyugvó tehetetlenség nem túlkapás? Farsang idején az emberek származásra, vagyoni és társadalmi helyzetre tekintet nélkül egymással keverednek és egymásra figyelnek. Ez a civil kurázsi és öntudat ünnepe. Ha szabad ilyet leírni. Így, a farsang végén. Pláne, hogy nincs is farsang. Itt a böjtnek van divatja.