Filmek kis képernyőn

Írta: Bikassygergel


Sokáig nemtelen, szégyellnivaló dolognak tartottam a filmnézést képernyőn. Ma már vállat vonok. Mint nemrég értesültem, sokan teljes filmeket néznek végig okostelefonon. Ez szemorvosi kérdés, a tünetet vizsgálják tapsoló szemorvosok.

Én nem nézem, nem tapsolom.

A fenti karakán mondat sajnos csak félig igaz: ha telefonon nem is, tévén már egy ideje én is nézek filmet. Becsületszavamra: nagyon keveset!

Fő csatornáim, a RAI Uno, a TV5 Monde és a TVE (spanyol) hosszú évekig szánalmasan gyenge filmválasztékot kínáltak, hogy miért, nem értettem, nem baj: sok mást sem értek a világból... Ez azután egy ideje, először, a spanyol tévének köszönhetően megváltozott: a spanyol tévének egészen kiváló filmműsora támadt (majdnem a semmiből). 

Már két évvel ezelőtt rövid és értelmes bevezetővel vetítették a Franco-korszak talán legértékesebb filmjét, az olasz neorealisták üdvös hatására készült, polgárháború után játszódó, illúziót, szépelgést vagy állami hazudozást még nyomokban sem árasztó komor remekművet.

Erről a filmről sokáig csak a filmtörténészek tudtak (miként Orson Welles Spanyolországban forgatott, be nem mutatott Don Quijote-jéről). Rendezője nem vált "híressé", ha formálisan nem is tiltották be (ami egyébként különös fejlemény volt), nemzetközi elismerését keményen akadályozták. Visconti és De Santis legjobb, ma is mindig emlegetett remekműveivel egyenértékű film. (Címe: Barázdák, rendezője Nieves-Conde, a volt falangista - talán ezért is nem torolták meg igazán). Most találomra fellapoztam néhány filmtörténeti szakkönyvet, jó ha épp megemlítik, bár inkább még azt sem... - De nemcsak elfelejtett remekműveket vetítenek a TVE képernyőjén azóta, hanem rendszeresen visszatekintenek a spanyol filmgyártás közeli tegnapjára és mai értékeire. Példaadó.

Nem hiszem, hogy a spanyol tévé filmes színeváltozása hatott a film-ügyben szintén gyatra francia TV-5re (mely adó más téren magas színvonalú volt mindig!) - de a TV 5 is megváltozott: heti egyszer kicsit elfelejtett régi és értékes filmeket sugároz, a napokban pl. Michelle Morgan főszerepléseivel: meg lehet bámulni a francia film "középvonalának" hagyományos értékeit. Az új hullám beköszöntéig valóban valami bosszantó ósdiság jellemezte a francia mozgóképet, csakhogy ezt az ósdiságot rutinból és nagy "kézműves" tudással rendkívül profi módon adták elő. A francia adó a múlt héten ráadásul egy értékes mai (!) szikár és kemény dokumentumot vezetett elő, a svájci-francia határvidéken hatalmas birkanyájat télen vándoroltató nehéz sorsú, de megélni tudó emberekről (Hiver nomade).

A RAI Uno is több filmértéket kezd sugározni, bár műsora még mindig elmarad a spanyol mögött. Legutóbb a majdnem friss Correspondance/Correspondenzia c. mozidolgozatot sugározták, Jeremy Irons főszeplésével. Inkább modoros, mint eredeti, a halála után szerelmes videóüzeneteit tovább küldő öregedő professzor-amorózó és szerelmébe belehibbanó egykori ifjú tanítványa szellemi túlvilág-kalandjaival. A film nagy része Edinburgh-ban játszódik, kis része pedig egy mesebeli (talán olasz) szigeten. Talán riasztó így... de a film nem ennyire rossz, és ez a színvonal is ritka volt mindeddig- (Megemlítem, hogy az olasz vígjátékot is az eddiginél értékesebb filmek hozzák újabban: például Carlo Verdone eszes komédiái.)

--- Akinek mindez nem elég, azt érje gáncs és megvetés. De számukra is jó hír a Sundance-csatorna: itt főleg egészen friss és értékes angol-amerikai-ázsiai dokumentumfilmeket lehet látni. Azt hiszem, még mindig nem kell a tévékészülékeinket kidobni.