Írta: Inkabringa
Gyerekkoromban apám azt mondta, ha egy ország csak az évszakok változásában reménykedhet, akkor nagy bajban van. Gyerekként is sejtettem, hogy mi akkor nagy bajban voltunk. Rettentő-roppant felnőttként apámnak ez a mondata gyakran jut eszembe, mélyebb elemzését rábízom az illetékesekre.
Gyerekkoromban apám azt mondta, ha egy ország csak az évszakok változásában reménykedhet, akkor nagy bajban van. Gyerekként is sejtettem, hogy mi akkor nagy bajban voltunk. Rettentő-roppant felnőttként apámnak ez a mondata gyakran jut eszembe, mélyebb elemzését rábízom az illetékesekre.
Az viszont ténykérdés,
hogy az évszakok váltakozása még mindig működik úgy-ahogy. Ez
megnyugtató. Tavasz van. Ilyenkor érdemes a dermedt
változhatatlanságra rávágni az ólajtót, még akkor is, ha
szembefúj a szél. Az úgyis elég gyakran szembefúj, ehhez egy
életen át hozzá lehet szokni. A bringa például a változás és az egyensúlyban maradás jelképe. Kikeletkor felpattanunk a bringára és beletekerünk a világba.
Azért is, hogy lássuk a világot és azért is, hogy kiszaladjunk
belőle. Felmentést kapnak azok, akik még/már nem tudnak
biciklizni, vagy nincs bringájuk. Minden egyéb kifogás, bár szóvá
nem tehető, ám nehezen védhető. Egyszerűen azért, mert „de”-vel
nem kezdünk bringázást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése