Római szatyrok és szótárak

Írta: bikassygergel


Január 6: Vízkereszt, Itáliában a Befana (jó boszorkány), legtöbb keresztény országban a Háromkirályok ünnepe. 

A Bibliában nem fordul elő a nevük, Máté sem királynak, hanem “napkeleti bölcseknek” mondja őket. Érdekes, hogy Borges egy elveszett novellájában az apokrif "Szent Tamás Evangéliumára" hivatkozik. Eszerint Szent Tamás nemcsak megkeresztelte a három királyokat, hanem betlehemi látogatásuk másnapját a “nyelvek és tolmácsok” napjául jelölte meg. A hagyományos és szent bibliamagyarázat szerint persze a “Szentlélek kiáradásának” tavaszi napja lehet csupán a “nyelvek és tolmácsok” ünnepe. Tamás evangéliumát apokrifnek ítélték, Borges novelláját soha nem találták. Miért engedte az Úr, hogy Tamásnak és Borgesnek senki ne higgyen? Isten mindenkire sugárzó jóságában sajnos meg én nem hiszek, a szótáríróknak pedig semmiképp sem adnék ünnepet. 

Minden a sirállyal kezdődött. Hogy a sirály szó nem volt benne a Rómában vásárolt Ötnyelvű szótárban, mely 6000 szóval és 30 000 szókapcsolattal hirdette magát. (Dizionario simultaneo in cinque lingue, szerk. Giuseppe Alberto Orefice – Club degli Editori – 1981) Rómát szinte meghatározzák a sirályok. Ettől kezdve nagy gyanakvással lapoztam az olasz szótárakat. Némi joggal. 

Első római napomon a legtöbbet, kb. harminc méterenként újra meg újra látott szó (szókapcsolat) a város utcáin, házain, kapuin ez volt: Passo carrabile. Kocsibejárat. Természetesen akkori kis- és középszótáraimban a carrabile nem szerepelt, mindegyik a „Passo carraio”-t adta meg, amit viszont egyetlen egyszer sem, ezer felirat közül egyszer sem láttam Róma kapuin. Ma sem létezik sehol ilyen felirat. A 2000 utáni szótárak majdnem mindegyike mégis, még mindig ezt adja. (Ne legyen ünnepetek!) 

Van még profánabb, igazán mindennapi példám is. Az élelmiszerboltban vásárláskor kapott műanyagszatyorra (otthon magam ’zacskó”nak nevezem, de ez talán egyéni szóhasználat) a régebbi (értsd 10-15 éves) olasz társalgási könyvek és francia-olasz szótárak sacchetto-t adnak meg (franciául ma is sachet a neve). A kis Herczeg-féle szótár mosolyogtató: „abrakos tarisznyaként” fordítja. 

Az újabb „Italiano compatto – Zanichelli – seconda edizione 2003”), az előző, 1996-os kiadás óta sok mindenben változott. Javára szó, hogy már az olaszban régóta szinte kizárólagosan elterjedt killert sem csak „bérgyilkosnak” adja meg, (miként 1996-os első kiadásában tette más elavult vagy nem is létező szóhasználat társaságában) – ezzel a műanyagszatyorral azért még továbbra is bajban van. 

Élet és szótár. Melyiknek higgyünk? A római élelmiszer áruházak pénztárosai következetesen busta-nak nevezik. (És nem bustina-nak, mely néhány újabb magyar-olasz társalgási könyvben hibásan már feltűnt.) A fenti – mondom, megújított kiadásával a legjobb - értelmező szótár egyébként sem a busta, sem a bustina szónál nem ad ’szatyor’ jelentést, tehát nem is hibázik, negatívan „megoldja” a problémát. Ráadásul a „Zanichelli” a bustina esetében sem adja meg annak leggyakoribb, a zacskós tea csomagolására használt kis zacskó (magyarul filter – nekünk nincs killerünk, de van filterünk, olasz nem használja) jelentését - ehelyett gondosan leírja, hogy „gyógyszerpor, vagy liszt csomagolására használt kis papírboríték” (’Piccola busta di carta che contiene una medicina in polvere o qualche sostanza alimantare farinosa’)(Italiano compatto – Dizionario della lingua italiana seconda ed. – Zanichelli, 2003.)

Döntse el minden olvasó, hogy kis papírtasakba csomagolt gyógyszert, lisztet tartalmazó élelmiszeranyagot (?!) – avagy filteres teát vesz gyakrabban, és melyikre használja többet a bustina szót. Tippelje meg azt is, hogy a busta "műanyagszatyor" értelme hány évtized múlva lesz majd benne a szótárakban. 

Ha esetleg ötven év alatti élő mai írókat is olvasnának-idéznének a szótárak (szótárírók), nemcsak 1945-50 előtti klasszikusokat. Marco Lodoli Il vento című (jó) mai regényében (Einaudi) például már a 21. oldalon szerepel a 'busta' mint műanyagszatyor. Csak úgy mondom, halkan lapozgatva. Ha belegondolok, hogy Lodoli regényíró értelmező szótár nélkül anyanyelvi fülhallás után helyesebben adja meg a mai nyelv szavait, mint a nyelvészek - és fordítva: hogy a szótárat hiányosan-tévesen szerkesztő szótárírók és ellenőrző főszerkesztők valószínűleg nem írnak-írnának helyette jobb regényeket... ha belegondolok, mire jutok? Jobb lenne, ha a szótárírók nyitott szemmel és figyelmes füllel járkálnának az életben, az utcákon, autóbuszon, villamoson, meg a boltokban, sőt napilapokat is olvasnának, vagy Lodoli és más mai írók könyveit. Addig is azért visszavonnám a megbízásukat és professzori címüket, ünnepük ellen vadul tiltakozok. Esetleg kérjék vissza az iskolapénzt.