Szünet

Írta: Inkabringa


Sokféle szünet van. Ámde mindenféle szünetek közül a legkülönösebb az adásszünet. Főként azért, mert manapság szinte nincs is ilyen. A fiatalok már beleszülettek egy sosem apadó médiafolyamba, akik pedig megélték egykoron, már olyan aggok, hogy elfelejtették. Mi olyan aggok vagyunk, akik még nem felejtettük el. Most jól jön ez a tudásunk, az időhiány miatt. A bejegyzésekre várni kell még kicsiny ideig, aztán megint visszazökkenünk az online létbe.

A zene, mint időkitöltő megoldás gyakran jutott eszébe az adásszünet-készítőknek. De milyen zene szóljon a szünetben? Kortárs zene? Sokan megijednek. Jazz? Többen idegesek lesznek. Örökzöld dallam? Mindig van, aki unja. Menő sláger? Másnapra elavul. Egmont-nyitány? Az már szólt egyszer adásszünetben. A zene akármilyen, már valamilyen, ezért nem jó a szünet kitöltésére. A szünetben igény szerint bambulni vagy gondolkodni is lehet. A szünetet ezért kitölteni nem szabad, mert akkor az már nem szünet, gátolja a szabad bambulást és a szabad gondolkodást is.

Szakonyi Károly Adáshiba című darabjában az egyik szereplő bűvölten ül a tévéképernyő előtt és nézi a szünetjelet. Most megmutatom, milyen volt, amikor az volt a műsor címe, hogy Szünet. Figyeljük meg ezt a betűtípust, ezt a színválasztást, ezt a korrekt semmit.

Íme, a szünet.