Írta: Inkabringa
A nyári szabadságok, strandolások, utazgatások, fesztiválozások és grillezések ideje van. Ilyenkor mindenki könnyed, laza és önfeledt. Köszöntsük zenével a nyaralások idejét, mert a zene nem trendválasztás és ízlésketrec, hanem az emberi kultúra befogadásának szenvedélyes eszköze. Ráakadtam egy réges-régi francia dalocskára, Richard Anthony előadásában. A dal címe Itsy bitsy, petit bikini. A meghallgatásához le kell kecmeregni a magaskultúra trónjáról, cserébe remekül lehet rá csacsacsázni, ami olykor segíthet abban, hogy elviseljük kis magyar elborzasztó valóságunkat. (Legyen útikalauzunk a kibírás karneválivá alakításában Szentkuthy Miklós.) Ezen túl is van a dalnak néhány itsy bitsy árnyalata.
Szóval ez a vidám dalocska világsláger volt. A dalt 1960 júniusában énekelte először ’Itsy bitsy teenie weenie’ címen Brian Hyland, akkoriban rendkívül népszerű amerikai popsztár. Őt követően sokan, sok nyelven adták elő, nők és férfiak egyaránt. Gergely emlékei szerint az 1960-as évek elején a rádióban éjjel-nappal szólt a német változata, feszes germán kiejtéssel pergetve a „strand bikini” refrénvéget. Nyilván NDK-változat lehetett, mert a hanyatló Nyugat ópiumától már akkor is óvták a drága népet. Magyar változat is született 1962-ben, bár nem Magyarországon, hanem a Vajdaságban. Boross István, akkoriban népszerű nóta- és táncdalénekes magyarította. A refrénje így hangzott: „icipici, csiribiri, sárga színű kis bikini”. (Az icipici és az itsy bitsy ugyanazt jelenti, hasonló a hangzása is, de semmi közük egymáshoz. A hangfestő és gyermeknyelvi szavaknál előfordul az ilyen.)
A dal bájosan butácska balladája egy lányról szól, aki a strandon nem mer bikiniben mutatkozni, mert ez akkoriban még egyáltalán nem volt elterjedt viselet. Olyan sláger lett az USA-ban, majd heteken belül Európától Új-Zélandig mindenhol, hogy hatására, a prűd tiltások ellenére, a nők közül egyre többen kezdték viselni a bikinit.
Ezt a mára széles körben elfogadott ruhadarabot 1946-ban találta fel Louis Reald divattervező. Állítólag a háború utáni textilhiány volt az ihletője. Párizsban mutatta be, de nem talált egyetlen manökent sem, aki magára merte volna ölteni. Végül egy sztriptíztáncosnőt, Micheline Bernardinit kérte meg az új ruhadarab bevezetésére, akinek neve ezzel a merész tettével bekerült a kultúrtörténetbe. A bikini névadásának is van egy itsy bitsy árnyalata. A nevét ugyanis a Bikini-atoll adta, ahol atomkísérleteket végeztek. Reald úgy magyarázta a névadást, hogy ez a ruhadarab olyan hatással lesz, mint egy atomrobbanás. Sajátos érvelés. Fura fickó lehetett.
A hatás nem is maradt el. Számos országban a prüdéria évekig útját állta a viselésének, de végül utat engedtek neki. Nem hinném, hogy a tervezőjét a női egyenjogúság szolgálata vezette, de a bikini mégis a női emancipáció egyik jelképe lett. Kétségtelen, hogy férfiak és nők szívesen nézegetik egymást. Ebben nincsen semmi különbség a nemek között és teljesen természetes. Az már egy itsy bitsy árnyalatot tesz hozzá, hogy a bikini megjelenése utáni évtizedekben autót, motort, traktort és fűnyírót is bikinis nők reklámoztak, aminek már semmi köze nem volt a női emancipációhoz, sőt ellenkezőleg. A férfiak nem kerültek efféle „szövegkörnyezetből kiragadott” helyzetekbe. Érdemes Erving Goffman és Karl Grammer ez irányú kutatási eredményeit olvasni. A nő döntési joga saját életéről, testéről és céljairól még most is kétséges pozícióban van világszerte.
Az 1960-as évek elején a bikini tehát megjelent Nyugat- és Kelet-Európában is. Azért itt is volt itsy bitsy árnyalatnyi különbség. Az 1950-es évek a Nyugatnak szédítő fejlesztést és jólétet, a Keletnek rettenetes elnyomást hozott. Amikor a bikini a hatvanas évek elején elterjedt, a Nyugat a gyarmati rendszer felbomlását és az ezzel járó társadalmi küzdelmeket élte meg. Az 1956-os forradalom megtorlásaként Magyarországon politikai foglyok voltak ekkor a börtönökben, sőt akadt még néhány kivégzés is. Eközben a drága nép megpróbálta feledni, hogy diktatúrában él. Talán túlságosan is. A materiális javak a mai napig nagyobb súllyal esnek latba, mint a demokratikus szabadságjogok. A drága nép most is megpróbálja feledni…
De ez a bikinis dalocska mégis csak a nyári önfeledtséget jelenti, napfürdőzhetünk és strandolhatunk. Azonban ennek is van egy itsy bitsy árnyalata. Egyre inkább zavar, ha az esőt a melankóliával hozzák összefüggésbe. A 2020-as években élve ez már túlhaladott toposz. Az özönvíz pusztító, de a napfény és az eső váltakozása az élet forrása, az egyik legjobb dolog, ami történhet velünk. (Sajnos a szárazság és az özönvíz két véglete között élünk manapság.) Az elmúlt hetet az ország keleti régiójában töltöttem, ahol régóta nincs eső. Minden elszárad. A kerti növények, a vetemények és a szántóföld is. Az összegyűjtött esővíznek nincs utánpótlása, az ásott kutak sem győzik a magmáig kiszáradt és felforrósodott föld itatását. Az ott élők szívükhöz kapott kézzel állnak, amikor napjában kétszer is vijjogó tűzoltóautók robognak a szántóföldek irányába. Máshol az országban az erdő ég vagy az ivóvíz tűnt el.
Nyár van. 2022 nyara. Napsugaras strandidő, bikini szezon. Kánikula a javából. Csöppet sem itsy bitsy árnyalatát adja mindennek, hogy Európában most nincs béke, hiszen Ukrajna borzalmas szenvedéseken megy át egy eszelős háborúban. Ez sötét árnyat vet a nyárra.
Tudom én, sokan vannak, akiknek esze ágában sincs árnyalatokra gondolni még egy itsy bitsy-t sem a nyári lazulások közben. Elvégre már Nietzsche is megírta, a nehéz dolgok olyanok, mint a hideg fürdő: beleugrunk, hogy aztán gyorsan kiszaladjunk belőle.
2022 nyarán mégis az itsy bitsy árnyalatokkal együtt hallgassuk ezt a réges-régi csacska nyári dalocskát. Nem a tehetetlen kétségbeesés, pláne nem a vállvonogatás, hanem a felelősségteljes cselekvés reményében. Cha-cha-cha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése