Szomory Dezső: rejtély

Írta: BikassyGergely

Észrevétlenül múlt el nyár elején Szomory Dezső születési évfordulója, mint ahogy talán későbbi évfordulóin sem fognak megemlékezni róla.

Szomory Dezső a modern magyar irodalom egy különös, társtalan írója. Jelentős írója, teszem hozzá, évfordulóktól függetlenül. Érettségi nélkül az 1890-es évek nagy pesti napilapjainak ifjú újságírója, sikeres „dandy”, mint akkor mondták, pózos fotókon Oscar Wilde-re akar hasonlítani – amit ír, abban senkire.

Szomory Dezső (1869-1944)

Ekkor épp születőben van a modern magyar irodalom. Adyt megelőzve Bródy Sándor, majd Molnár Ferenc a legérdekesebb író. Szomory mégsem indul velük együtt: váratlanul Párizsba szökik, lehet, hogy francia szerző szeretne lenni. De mégsem: nyomorult padlásszobájában vaskos magyar regényt komponál, pesti témára. Ez (a Tudósok), soha nem jelenik meg életében, csak első fejezetei... Amikor, másfél évtized múltán hazatér, alig ismerik írásait. Hamar nagyon sikeres lesz, de nagyon magányos marad. Sikerei egészen a negyvenes évekig kitartanak, ekkor nyilas-szívű irodalmárok és verőlegények rontanak színházaira.

Az 1960-as évek végéig, hetvenesek elejéig ismét csak alig jelent meg tőle valami. Királydrámáit épp ekkoriban ismét műsorra tűzik: nagy szerepek jó színészeknek. Engem a Habsburg királydrámák szenvedelmei és Szomory patetikus „zengő tumultusai” egyáltalán nem érdekeltek. Kezembe került azonban (antikváriumból, vagy új kiadásban?) a Párizsi regény; ennek rajongója lettem, és havonta újraolvastam. (Magam is laktam ott, padlásszobák párizsi nyomorultjaként, de én többször, és újból, hamar hazatértem). Szomory nekem azóta és végleg a Párizsi regény írója, nagy Habsburg-drámáit tán csodálom, ámde nem szeretem. Stílusbravúr ugyan majd minden darabja és majd minden novellája, de máshol nem tud magához láncolni bravúrokkal sem. (Különös nyelvezetéből Karinthy kreált ragyogó paródiákat.)

Nagy érdeme az utóbbi időkben Kőbányai János Múlt és Jövő könyvkiadójának a Tudósok újra kiadása. Jobban mondva első edíciója. Először is hatalmas kutatómunkával (Zsoldos Sándor segítségével) könyvtárak mélyéről, kéziratok rejtek-dzsungeléből rekonstruálni kellett a majdnem teljes, alig hiányos eredeti kéziratot. Ezt az első (máig egyetlen?) Szomory-monográfia szerzője, Réz Pál sem ismerte (1973).  Kőbányai teljes Szomory életmű-sorozatot tervezett, ennek eddigi legnagyobb eredménye a Tudósok. „Rejtély” - kezdi a nagy regényhez írt hosszú tanulmányát a Múlt és Jövő szerkesztője. Arra a különös jelenségre utal, hogy Szomory nem tette közzé, kis túlzással „elfelejtette” az opust. Meg arra, hogy az irodalomtörténet sem volt rá kíváncsi, nem kutatták.

Kőbányai sem gondolta volna talán, hogy az élet (?) vagy Szomory utókora utánozza önmagát. A rekonstruált különleges nagyregény, ugyanis nemrégi megjelenésekor sem keltett feltűnést, visszhangja nem lett, fogadtatásáról nem is beszélhetünk: az irodalmi közvélemény egyáltalán nem vett tudomást róla. Réz Pál sem (a Holmi főszerkesztőjeként), és más folyóirat vagy irodalmi hetilap sem. Ilyen gazdag a magyar irodalom? Ilyen szegény vagy lustán tunya a mai magyar irodalomtörténet?.

… Mi mást tehetne a Szomoryt csodáló, a Tudósokat tán nem „szerető”, de jelentőségét fennen valló olvasó (magam).  Megismétli Kőbányai János csodálkozó szavát: rejtély.

Rauscher György: Szomory Dezső