Írta: Bikassygergel
Minden ősszel belelapozok római jegyzetfirkáimba.
Íme most.
Ponticello (Barokk bakterház) - ez lenne a jegyzet másik címe.
Íme most.
Ponticello (Barokk bakterház) - ez lenne a jegyzet másik címe.
A Terza
Università (a város második számú egyeteme - hogy miért Terza a neve, sohasem derül ki) behálózza egész Rómát. Maradt egykori épülete és
tanszéke a régi központjában (Pza Repubblica), rejlik tanháza a Monti-negyedben,
és a Szent Pál bazilikánál van az új centruma. Centrumaitól egyre távolabbra bolyongok, déli utazó.
A Giurisprudenzia - innen indulok. A Jogi kar, az ott az Ostiense elején áll, komorkodva, de csupa zöld kertben. Előtte olcsó kávés (még 2005-ben!) pavilon-büfé a buszmegállónál. Itt azért néha előfordulhatnak egyetemisták. Két sovány, trikós lány kávét iszik papírpohárból.
Ez itt már Dél-Róma. A végtelen Via Ostiense és a Laurentia majdnem-találkozásakor, szinte a vonatsínek alatt barokk indóház áll, zöld bokrok közé rejtve: Bar Ponticello. Sötétbarna és világos okker bérkaszárnyák után itt véget érnek a városi főutak, bár az Ostiense majdnem ösvénnyé keskenyedve mintha futna még tovább a végső 320-as szám után is.
Ez itt már Dél-Róma. A végtelen Via Ostiense és a Laurentia majdnem-találkozásakor, szinte a vonatsínek alatt barokk indóház áll, zöld bokrok közé rejtve: Bar Ponticello. Sötétbarna és világos okker bérkaszárnyák után itt véget érnek a városi főutak, bár az Ostiense majdnem ösvénnyé keskenyedve mintha futna még tovább a végső 320-as szám után is.
A Ponticello eldugott kis hely. A
füves-kavicsos tér-kiszögellésben érdekesebb és igazibb, mint a
déli városrész hírességei, az Irish Village vagy a Bionda
Tevere, útikönyv-szereplők. Rejtett tetszéseim versenyén futott még a „másik Caffe Perù”, vagyis: „El Mecca del
Caffè”, rögtön a Roma 3 Közgáz-Fakultása után, ahol egy árva
egyetemista sem látható, viszont ősrégi törzs-rómaiak ülnek a
negyedből. Ez már a harmadik Bar Perù,
amit láttam (Bar Bolivia is lehet valahol?) Mondom megint, tán büszkén, mint egy nagy dél-utazó: a város szélén vagyunk, majdnem erdőben.
Beülni a Ponticello törzsvendégei közé: ehhez föl kell készülni, mondjuk tíz évig itt Róma legdélebbi negyedében, az Ostiensén.
.....
Ezt a jegyzetet nyolc-tíz évvel ezelőtt írtam, sokáig elveszettnek hitt kis füzetembe. Akkor minden nagy utamat Rómán belül délen futottam. Ki hitte volna (én biztos nem), hogy azóta sokkal többet kalandoztam a Város északi tájain, és az Ostiense hosszúságával vetekvő két északi főutat, a Via Cassiát meg a Via Nomentanát is bejártam, és kedvelt üldögélő helyemet ott északra, a Villa Torloniában találtam meg. Ahol nagy papagájok is élnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése