Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 5., péntek

Búcsú egy bölcs indiántól

Írta: Inkabringa

A nyári égre bölcs felhő úszott. Meghalt Jim Northrup, Nagy-Kis Madár, ojibwa költő, író, emberjogi aktivista, vietnámi veterán és az indián rezervátumlét őszinte hangú és bölcs tudósítója. Meghalt egy indián.
Megadatott, hogy két éve találkozhattunk vele itt, Magyarországon. Ritka és emlékezetes találkozás. Ritka, mert ez az ország mindig csak a nagy világtrendekre figyel, és így nem vesszük észre, mennyire sokszínűek, érdekesek és tiszteletreméltóak az emberi kultúrák a földön. Mennyivel jobb lenne, ha a nagy fogyasztói massza helyett ezt az ezerszínű szövedéket látnánk. Mennyivel elfogadóbb és okosabb lehetne ez a világ. Emlékezetes is maradt ez a találkozás, mert Nagy-Kis Madár lenyűgöző személyiség volt. Egy bölcs ember, akit nagyon megpróbált az élet és mégsem adta fel okos emberségét és tisztánlátását. Nem vált keserű gyűlölködővé, önfeladó tehetetlenné, önző közönyössé, nem zárta be magát sérelmei ketrecébe. Képes volt felülemelkedni a személyes fájdalmain, okos, bölcs, eredeti humorú analizálója lett az indián rezervátumok életének. Méltóság volt benne, ez az egyik legkiválóbb emberi tulajdonság. A magyarországi látogatásáról írtunk a blogban.
A halála előtti hónapban egy rádióinterjúban súlyos rákbetegen, az élettől búcsúzott. „Tudom, hova megyek. Odamegyek, amit ojibwa nyelven az örök boldogság földjének hívnak. Nincs mitől félnem. Ez csak egy másik világ. Megváltozik a címem.
Elbúcsúzott a földi élettől, tőlünk, ahogy olyan ember búcsúzik, aki nagyon szerette az életet, ezért mások számára is élhetővé akarta tenni. Ebből a világból hiányozni fog ez a bölcs indián. Az örök boldogság földjén megpihenhet.
Chi-miigwech, Chibenashi!
Köszönjük, hogy voltál nekünk, Nagy-Kis Madár. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése