Írta: Inkabringa
Kedves Barátom!
„Meghallgatod, hogy hallgatok?”
Ezt a mondatot is feljegyeztem magamnak Darvasi László háromkötetes regényfolyamából. Te is így vagy ezzel, én is így vagyok ezzel: hallgatunk. Nézzük döbbenten, mivé válik a világ.
Most hazatérsz kies hazánkba több éves külföldi munka után. E hon lakói közül sokan vannak, akik azért térnek vissza, vagy azért nem is indulnak el, mert van, akár csak egyetlen ember, akit nem vihetnek magukkal, s akit nem hagyhatnak itt ebben az elkegyetlenedett országban. A szeretet a gyengeség egy neme. Vagy inkább a gyengédségé? Nos, a gyengédség is a gyengeség jele. Az erős emberek korát éljük. A keménység érdem.
Borzadunk mindenkori politikusainktól, de ritkán gondolunk bele, hogy ők is a társadalom termékei. A praktikus pragmatizmus elfogadott norma, de ez könnyen billen át kegyetlenkedésbe és hatalmaskodásba. Ellenszegülni hogyan lehet? A szelídség manapság nem trendi: hülyének néznek. A rúgkapálót hókon vágják. A cinizmus meg már olyan unalmas.
A hazai viszonyok most nem a legjobbak, de a reménykedést nem tudom feladni. Élnek itt jóakaratú emberek. A magunkét meg kell tenni ahhoz, hogy ne csak az erő számítson, hogy ne legyen érdem a saját vélemény kizárólagossá tétele, a manipulatív erőfitogtatás. Elvégre a kulturális antropológia a tolerancia tudománya. Nem bírom magamból kitörölni, pedig jelenleg vesztésre áll ez a szemléletmód az úthenger mentalitással szemben.
Örülsz, hogy hazatérsz, hogy lesz munkád, hogy itt lehetsz azzal, akiért a földről lemennél, és akiért a világ végéről is visszajönnél. De kételyek is hömpölyögnek benned. Érzel némi tartózkodást. Egzisztenciális és egzisztencialista szorongást. Nagyon is megértem. Túl jól ismerjük ezt az országot.
Boldog vagyok, hogy te, barátom, akivel csikó éveink óta annyi mindenen átmentünk, végre hazatérsz. Várnak sokan. Aggódsz, hogy mennyire lesz otthonos ez a drága szülőhaza? Én is aggódom. De azt tudom, hogy addig is, amíg ilyen aggodalmas itt a helyzet, a régi barátokkal - a hétköznapokból kiragadott röpke időre - egy otthonos hazát adunk majd egymásnak.
