Krúdy és Márai

Írta: BikassyGergely

Márai Lola, az író felesége évtizedeken át írta a mindennapok naplóját, Márai Sándor mellett, akinek minden olvasója ismeri többször is megjelentetett Naplóit. Lola (hivatalos nevén Ilona) 1923-tól nyolcvanas évek eleji haláláig volt az író felesége, korai párizsi emigrációjuktól későbbi, végleges emigrációjukon át az utolsó napokig. 

Nemrég a Helikon Kiadó megjelentette Lola Naplóját, két hatalmas kötetben. (Ráadásul az 1923-tól 1948-ig iródott bejegyzések elvesztek). Nagy dokumentum, de nem írói-irodalmi értelemben, hanem a mindennapok, sőt "mindenpercek" megörökítésével. Recenzióm a könyvről a Múlt és Jövő őszi számában fog megjelenni, akkor visszatérünk rá. 

A napokban, könyvrendezés közben kezembe került Krúdy Ál-Petőfijének 1978-as müncheni (magyar) kiadása. Ehhez, Krúdy századik születési dátumának megemlékezéséül Márai írt hosszabb előszót. Tanulmány és esszé egyszerre, inkább az esszé kötetlenebb múfajának megfelelve. Ez az 1978-as év Máraiék életében is fontos. Ekkor érlelődik meg bennük az elhatározás, hogy Nápoly mellől, Salerno tengerpartján levő házukból végképp az Egyesült Államokba költöznek (másodszor emigrációjuk során). Salernot és a tengerpartot nagyon szerették, több betegségükből a tenger jótékony hatásával gyógyultaki ki. Mégis, a nyolcvanadik életévük felé közeledve, fogadott fiuk közelében szeretnének élni, és a kafinorniai San Diegót épp a fiuk ajánlja, ő is ott, a közelben él családjával. 

1978-ban, a Krúdy évforduló idején még csak tervezgetik a költözést. Márainak ekkor jelenik meg "A delfin visszanézett" című válogatott versgyűjteménye. A Naplón (Füst Miláné mellett a magyar irodalom legnagyobb napló-vállalkozása) gondosan tovább dolgozik, majd Amerikában is, de ekkortól épp az említett Krúdy-tanulmány a legfontosabb munkája. "Szindbád hazamegy" - ez a címe egyik legjobb regényének és főművének - még Magyarországon írta 1938-ban, pályája zenitjén. 

A Naplókban is sokat idézi mesterét. Ehhez képest a 1978-as Krúdy-esszé haloványabb. Persze, minden olvasónak nagyon is ajánlható. A nyugati kiadás nem említi, hogy az Ál-Petőfi 1962-ben már megjelent Budapesten, az akkor döcögve, lassan, óvatosan újra induló Krúdy-kiadások egyik első darabjaként. Remekmű, mestermunka ez a furcsa, keserű humorral teli, a szabadságharc emlékét, és Petőfi méltatlan utókorát felidéző könyv. Márainak való, aki egész életét és írói pályáját a kisszerű valóság hol színes, hol szürke, hol fekete tájain töltötte. Utószava is ennek dokumentuma... Mindenestre Krúdy regényének 1962-es hazai, és 1978-as nyugati kiadása ma már ritka, nehezen beszrezhető. Olvasásra buzgón ajánlom. - (Márai Lola több évtizedes napló-folyamáról pedig, mint mondom, majd ősszel...)