Írta: BikassyGergely
Kések kicsit a cikkel, mert nem szeretek a nekrológokkal versenyezni. Alain Delon nyilvánvalóan a legfontosabb (legnagyobb?) francia filmszínész Jean Gabin óta. Játszottak is együtt Gabin egyik utolsó szereplése alkalmával.Az élet utánozta a filmet: az egykori "keményember" megvénülve is kemény és nem-barátkozó. Ridegen, ellenségesen fogadja az útjába kerülő ifjú szökevény csavargó-félét. Ha igazán nem barátkoznak is meg, mindkettő kezdi nagyra tartani a tőle mindenben idegen másikat. Egyszer még jól be is rúgnak közösen: az ő világukban ez fordulópont.
Delon színészi pályáján a Rocco és fivérei lett a nagy és végleges fordulópont. A magyar premier óriási visszhangot keltett, olasz-francia koprodukció ilyen zajos közönség- és kritikai zajgást addig soha nem keltett. Siker volt, az ellenérzésekkel együtt is talán túl nagy siker - még az állami sajtó is intette a nézőket, hogy okosan értsék. Riasztó, nem 18, de 24 éven felülieknek ajánlható képsorokkal. Magam egy évekkel ezelőtti tévévetítéskor is megdöbbentem: a brutalitás és erőszak képei (máskor évtizedek múltán néha komolytalanná, akaratlanul nevetségessé válnak) - itt ijesztőek maradtak.
 |
| Visconti: Rocco és fivérei (1960) |
Ötven, vagy mégtöbb film főszerepét játszotta. Visconti Rocco-ja mellett Melville néhány remekműve, például a Szamuráj véste be a filmművészet örökös történetébe a nevét. Egy "gengszterfilm", amit addig így csak néhány amerikai rendező tudott. Akkortól Delon minden francia filmje is.
De, hogy ne csak a csúcsokra bámuljak vissza. Azt hiszem, kevesen látták azt a nem túl jelentős, tán el is feledett, de nézhető francia komédiát 1957-ből, amelyben a kezdő Delon jókat verekszik több alvilági, de gyatra figurával. A verekedők között rajta kívül csak egyvalaki nem gyatra: a szintén teljesen kezdő Belmondo. Komédiás ökölharcuk nem tud megöregedni. (Gyűjtőknek a rendező és a cím: Allegret: Légy szép és tartsd a szád)
 |
| Allegret: Légy szép és tartsd a szád |
Párosuk ezután évtizedeken át verekedett a francia moziban. Legemlékezetesebb (nem rövid!) csúcs-képsorban a Borsalino főjelenetében. Bár volt e párbajnak némi üdvös paródia-színezete, azért nagyon is komolyan lehetett venni. A két nagy komédiás beleadta öklét, szívét, tehetségét. Az igencsak igényes tömegsiker-rendező Jacques Deray szintén halálbiztos profi volt. Delon később néhány saját rendezésekor láthatóan az ő stílusát utánozta. A Rocco és a Szamuráj mellé igyekeztem nevetésre alkalmas moziemléket feleleveníteni. Hála a nagy komédiásoknak, akad (akadt) ilyen is. Ne szomorkodjunk...
