A kerékpár az emberiség
legbarátságosabb találmánya. Bringázni jó! Ha felülünk egy járgányra, ami két
keréken gurul, máris a boldogság és szabadság mámora lep meg. Élni jobb, ha egyensúlyozva
tekerünk. Pompás mulatság, igazi öröm. Süt a nap, gurul az út alattunk, mi meg
csak tekerünk, tekerünk … bele a világba.
A kerékpárt sokan szeretik, és a
legkülönfélébb módon használják az életük alakításában. Van, aki sportolásra,
van, aki közlekedésre, van, aki munkára.
És van, aki zenélésre…
Mint például Peter Gabriel, akit diákkoromban
láttam először koncertezni 1988-ban a Népstadionban, az Emberi Jogok koncerten.
Szuggesztív, kísérletező, vívódó muzsikus. A So című lemezét mindmáig
egyvégtében hallgatom végig bárhol, bármikor. Minden tekintetben nagyra
értékelem. Ő is olyan személyiség, akire csak azt tudom mondani: „jó, hogy a
világon van.”
S íme, a bringát ő is szereti.
Frank Zappa zseniális és sok
irányba teret nyitó muzsikus volt. Amit, és ahogy ő tudott zenélni, azóta sem
tudta senki megismételni. Külön fejezet a … miben is? Műfajt nehéz rá mondani, sok
mindent kipróbált, majd botrányosan elegáns kreativitással a maga képére szabta.
A végeredmény máig hatóan dús, tomboló,
energikus, eredeti muzsika. (Valami különös módon kreatív párjának/utódjának leginkább
Tom Waits-et érzem.)
Zappa még a bringát is hangszerként
használta. S valahogy az ő kezei alatt hangszerként is szólalt meg.
